2016 rövid volt, sűrű és eseménydús, az én életemben is és a SweetHome blogéban is - ez utóbbiról hoztam egy kis összefoglalót. Ugyanúgy, mint tavaly, most is pontokba szedtem a blogon megjelent sütijeim közül a ti 5 kedvenceteket, az én 5 kedvencemet, valamint 5-5 dolgot a bloggerélet napos és felhős oldaláról.

Top 5 sütemény szerintetek – amik a legtöbb oldalletöltést érték el 2016-ban

• Az ötödik legnagyobb nézettségnek örvendő sütim az almás-sütőtökös morzsás szelet - ez egy igazi mindent bele süti, ízek kavalkádja, megéri egy napot pihentetni, mielőtt megkóstoljuk, hogy összeérjenek az ízek, utána eszméletlen finom. Kicsit minden falat más benne,  legjobb a karamellás rész... mmm...
• Negyedik helyen a csokis-diós keksz áll - ez egy diós tésztájú falatnyi, de duci keksz, amibe még sütés előtt belenyomunk egy mélyedést, amit a végén csokival töltünk meg. Nagyon finom, teljesen egyértelmű, hogy a top 5 között van a helye!
• A harmadik legnézettebb a kókuszos pandatorta - na ez nem kis kihívás volt, nem szeretem a kókuszt, ezért nem volt egyszerű a torta koncepcióján gondolkodnom - szerencsére a visszajelzések jók voltak, az unokaöcsémnek is majd' leesett az álla, mikor meglátta, hogy nemcsak hogy teljesen felismerhető a panda a tortán, de még füle is van :) A tortában a csokis és a kókuszos ízek keverednek, és mindenki imádta!
• A második legnépszerűbb a csokimentő brownie - ronda, de finom, de még hogy mennyire finom, ráadásul megmenti a csokimikulásokat, csokinyuszikat és mindenféle ajándékba kapott, de kapacitáshiány miatt soha fel nem bontott csokikat a kukától: ennek a sütinek a tetejére minden mehet, ami jó! A krémes réteget ne hagyjátok ki, ez a süti titka. ;)
• Az idei legnépszerűbb sütim pedig a téli fagyi másképp - nem véletlenül, ez a téli fagyi tényleg hihetetlenül finom! Semmi köze a retro margarinkrémes téli fagyihoz, ez teljesen más. A csoki tényleg csoki benne, az összkép lágy és habos, de nem túl krémes, csupa finom dolog van ebben a desszertben.

Top 5 sütemény szerintem – amik nekem a legkedvesebbek

• Ribizlis csokis pavlova - ó, te jó ég! Ezentúl ha pavlovát csinálok, mindig ugyanilyen csokisan csinálom, ez hihetetlenül jó... Ha beleharapsz, finoman roppan, a belseje pedig olyan pihe-puha, hogy egy pillanat alatt szétolvad a szádban. A ribizli pedig tök jól kiegészíti az édeskés alapízű sütit.
• Kardamomfelfújt pite - mert kardamomos, illatos és fűszeres, mert selymesen lágy, mint ahogy az egy felfújthoz illik, és mert ez az egész egy vékonyka omlós-morzsálós pitetésztában van. Imádom.
• 3 rétegű brownie - az idei brownie-k közül ez volt a kedvencem. Az a tény, hogy egy süti brownie, már önmagában elég ok ahhoz, hogy imádjam (valójában a csokimentő brownie-t is fel akartam venni erre a listára, de az már az előzőn is rajta van), de ez a brownie több, mint egy brownie: van benne egy csokis réteg, egy kicsit fűszeres és egy krémesen friss réteg. Ez a hármas így baromi jó, higgyétek el nekem!
• Ribizlis sajttorta - édesen-krémesen könnyű krémsajt omlós tésztában, a tetején egy kis fanyar ribizlivel. Kell ezt magyarázni? Egy ilyen süti maga a mennyország!
• Habcsók - amit rögtön két változatban készítettem, egyrészt hogy tudjam, hogy kell elkészíteni :) másrészt pedig azért, hogy megszavaztassam, melyik változat a finomabb. Az eredmény: egyértelmű fölénnyel nyert a kívül roppanós, belül puha verzió - aki ebbe beleharap, egyből rájön, miért csók a habcsók... ;) 

Top 5 pozitív dolog, amit a blog adott nekem

• A Nagyi Titka bloggerversenyének keretében (amire ezzel, ezzel és ezzel a sütivel neveztem) egy workshopon találkozhattam Sallay Fannival és Márk Szonjával, akik nagy példaképeim. Hihetetlenül finom süteményeket készítenek hihetetlenül profin - nagyon nagy élmény volt velük együtt sütni! Egy-két trükköt elleshettünk tőlük, beleláthattunk abba, hogyan készülnek a cukrászdáikban árult sütik, megtanultam kelt tésztát gömbölyíteni, és megkaptuk a világ legfinomabb coffee cake-jének a receptjét (komolyan, én annyira nem vagyok oda az ilyen jellegű morzsálós sütikért, de ez iszonyat jó volt...) Idén részt vettem a Food Network bloggerversenyén is ezzel, ezzel és ezzel a sütimmel, és a máktortám tovább is jutott. :)
• A kávés nyereményjátékunk keretében személyre szabott sütit készítettem néhány olyan kérdésre adott válasz alapján, amivel feltérképeztem a nyertes ízlését. Ez nagyon érdekes feladat volt, mert nem ismertem azt, akinek a sütit készítettem, csak a kérdésekből tudtam meg, hogy pl. szereti a napfényt és a tengert. Ezeket az infokat használtam fel a süti koncepciójának kitalálásához - a napfényből lágy vaníliakrém, a tengerből levendula lett.
• Regisztráltam instagramra - és beleszerettem!
• Kaptam Liebster díjat! Ezt a díjat bloggerek adják bloggereknek, és nagyon jó érzés olyantól elismerést kapni, aki pontosan tudja, hogy mivel jár egy blog.
• Kezdek közelebb kerülni a saját sütifotós stílusomhoz, ez annak ellenére jó érzés, hogy még nem találtam meg az „igazi” stílusomat. Ez persze a képeken még nem látszik, mert kicsit összevisszák - de ez pont a próbálgatás miatt van. Két vonal jön be legjobban, a szabadban fotózás kevés kellékkel, és a szobában, fadeszkákon fotózás szintén kevés kellékkel. Hogy melyik legyen a kettő közül, azt az dönti el, hogy van-e lehetőségem kint fotózni :) Ha nincs, marad a beltér, de legalább az már világos, hogy a túl sok kelléket nem szeretem a sütik körül. (De azért kéretik nem megjegyzést tenni a különböző helyeken lapuló tányérkáimra, táljaimra és ehhez hasonlókra! Azokra nagyon is szükség van, csak nem egyszerre, hanem szépen sorjában. :) )

Top 5 gasztroblogger problémám 2016-ban

• Egyik alkalommal a sütifotózáshoz használt csésze mérete (és a normális kávészín elérése) miatt dupla adag kávét kellett készítenem, na de mit csináljak én utána ezzel a kávéval? Délután fél 6-kor? Úgy, hogy nem szeretem a másnapos kávét? (Azért eltettem a hűtőbe, de persze nem sok fogyott belőle...) De nem is ez a lényeg, hanem az érzés, amikor rájöttem, hogy a legmegfelelőbb fotózási szögből nézve semmi, de semmi nem látszik a kávéból (itt a 2., 4. és 5. képről van szó), magyarul simán fotózhattam volna üres csészével is... :D
• A bloggerélet reggeli nehézségei: munkába menet éhesen utazni a buszon, és közben receptet és bejegyzést pötyögni a telefonomba - hát igen, ez tényleg nem egyszerű. Miközben azon gondolkodom, hogy hogyan tudnám átadni, hogy mennyire mennyei az a felfújt, ami egyszerre könnyed és fűszeres, egyszerre lágyan krémes, és a tésztája omlós, és mindeközben hangosan korog a gyomrom, mert már legalább 2 órája ébren vagyok, csak épp annyi mindent csináltam, hogy nem volt időm reggelizni... �
•  A fény, a fény, a fény... :( Reggel még sötét van, este már sötét van, a kettő között pedig nem vagyok otthon. Nem egyszerű így fotózni, a sütik a természetes fényt szeretik!
• Tele van  fejem (és a jegyzetfüzetem) ötletekkel a bloggal kapcsolatban, hogy mit szeretnék csinálni - de egyszerűen nincs mindre időm. Apránként alakulnak a dolgok, a hátteret néhány hónapja lecseréltem, és a menüt is áttekinthetőbbé tettem, de az új fejlécnek még csak az ötlete van meg... És még mennyi, de mennyi tervem van! Nem tudjátok, hogyan lehetne 30 órásra varázsolni egy napot? Sokkal jobb lenne, 24 óra semmire sem elég!
• Legalább 5 percet gondolkodtunk azon, hogy azt a sütit, amiből csak nagyon keveset ettünk, vajon ki ette meg? Úgy értem nagyon sok sütim landol valamelyik ismerősünknél, akit meglátogatunk, ráadásul idén több ünnepelnivaló is volt, ilyen alkalmakra is szoktam sütni. Ezek egyrészt azért jók, mert nagyon jó látni, ha valaki örül a sütinek, másrészt pedig azért, mert legalább nem mi hízunk tőle! :D Aztán egyszer csak, amikor oda jutottam, hogy az áfonyás brownie-m fotóit előhalásszam, és megírjam róla a bejegyzést, egyszerűen nem jutott eszembe, hogy mi lett ennek a sütinek a sorsa... Arra emlékeztem, hogy én egy-két szeletet ettem, csak hogy megkóstoljam - de ki ette meg a többit? Nem emlékszem sem a boldog arcokra, sem a dicséretekre, hogy „jaj, de finom volt”; aztán jónéhány perc gondolkodás után kiderült, hogy miért: nem én vittem ezt a sütit ajándékba, hanem Anyukám, ezért füstölt ki a fejemből a dolog ilyen könnyen... :D

Valahogy így nézett ki a 2016-os év a SweetHome blog háza táján - bár az egészet egy bejegyzésben átadni nem lehet (talán ez nem is cél), de ezekből a morzsákból azért nagyjából össze lehet rakni egy blog és egy blogger életének a képét: van benne napfény, van benne árnyék, mint ahogy mindenben, de a végeredmény mégis pozitív, és remélhetőleg jövőre még jobb lesz! 

Nektek pedig azt kívánom, hogy legyen a 2017-es évetek még jobb, mint a mostani, pihenjetek még egy kicsit az év végén, és aztán újult erővel vágjatok neki az új évnek! Új év - új kezdet, egy új lehetőség arra, hogy még többet foglalkozhasson az ember azzal, amit igazán szeret. :) B.Ú.É.K.!