Nincs más ahhoz fogható érzés, mint amikor szombat reggel munkába siet az ember. Páran már pénteken is érezték, hogy nem lesz ez így jó, én próbáltam erősen arra koncentrálni, hogy ez csak egy második csütörtök a héten, nincsen semmi baj, csak arrébb toltuk egy nappal a pénteket, de aztán lesz majd…
Kivételesen nem saját receptet hoztam (és előre szólok: a hetekben lesz még egy ilyen), de ez a palacsinta annyira jó, hogy muszáj volt... Picit ugyan változtattam rajta, de ettől még Crêpes Suzette maradt, csak a mi igényeinkre szabtam a dolgot, de erről majd később.
Próbáltam felkutatni a recept…
Kezd megint ősz lenni. Mondhatnám, hogy sajnálom - de őszintén? Olyan jó, hogy már nincs 40 fok! Annyira jó, hogy ki tudok ülni egy padra megírni ezt a bejegyzést úgy, hogy közben nem sülök meg. Sőt, a kutyus buksiját is tudom simogatni, mert most már ő sem menekül az árnyékba fetrengeni egész nap,…
Egy Budapestre költözött, vidéken felnőtt leányzó vagyok, aki lehet, hogy egy kicsit pályát tévesztett, mert bár kicsi gyermekkora óta a Nagymamája konyhájában csodálta a torták, fánkok és derelyék elkészítésének csodás folyamatát, valahogy mégis mérnök lett belőle. Legalábbis először.
Aztán ahogy jöttek a sikerek, rájöttem, hogy az én utam más. Azóta már cukrász is vagyok :)
A bővebb sztorit ide kattintva olvashatod!
