Hétvégén reggel szeretek egy kicsit korábban kelni, hogy miközben ébredezek, hallhassam a nem messze lakó fácánkakast, aki reggelente egyet-kettőt rikácsol. Ma a napfelkeltéről lemaradtam ugyan, de a fácánkakast volt szerencsém hallani. Lesettenkedtem halkan a konyhába reggelizni, majd felhoztam a szobába egy jó nagy kanna forró teát és egy csésze tejeskávét. Nincs is ennél jobb... Visszakuckóztam az ágyba a laptoppal, így pötyögöm most ezt a bejegyzést. :)

A receptért görgess a bejegyzés végére!

Tegnap voltunk a „szülővárosomban”, Szolnokon, amire olyan szempontból nem túl helyes a szülőváros kifejezés, hogy életemben egy percig sem laktam ott, viszont ott születtem, meg ugye város is, tehát mégiscsak szülőváros. :) Átutazóban voltunk ott, de én mindig kíváncsi voltam erre a városra, így mikor indultunk meg is néztem a neten, hogy hol van az a cukrászda, ahol állítólag a legjobb habos ishlert lehet kapni, hogy jól összehasonlítsam a gyerekkoromban bennem rögzült habos ishler mércével. És milyen jó, hogy megnéztem előre, mert így már itthon megtudhattam, hogy bizony ez a cukrászda most zárva van, és milyen jó, hogy ezt nem ott, az ajtóra kiírva kellett meglátnom, mikor már oly közel éreztem volna magam az annyira szeretett habos ishlerhez... Szóval ez a program most ugrott.

Nem is értettem egyébként, hogy mi ez a nagy felhajtás mostanában a habos ishler körül, én a Jászságban nőttem fel, itt az ishler szó alatt a habos ishlert értik, errefelé a cukrászdákban könnyebb habos ishlert találni, mint lekvárosat. Gyerekkoromban pedig nem zavart (hozzáteszem: most sem), hogy az eredeti a lekváros, hiszen a habos sokkal finomabb. :)

A habos ishler evésnek egyébként ugyanúgy többféle technikája létezik, mint a Pilóta keksz evésnek: van, aki egyben próbálja megenni, több réteget együtt harapva, hogy jól összemaszatolja vele az arcát - ellenben kétségtelenül ez az a módszer, amivel minden egyes falatban benne van az ishler minden alkotóeleme; és van, aki a talpát és a tetejét kettéveszi, és külön eszi meg. Utóbbinál megint kétféle módszer létezik: van, aki előbb a tetejét eszi meg, ami ugye sokkal finomabb a csokibevonat miatt, és van, aki előbb a talpát, aminek csak az oldalára jut egy kis csoki, viszont így későbbre marad a finomabb falat, az ishler teteje - és arról még nem is beszéltünk, hogy a habot (a habos ishler lelkét) hogyan osztják meg az emberek a két lap között. Hát igen, a habos ishler evésnek sokkal több lehetséges módja van, mint a túró rudi evésnek! :D

A kiszemelt cukrászda zárva volt, így nem tudtam bemutatni az én habos ishler evési technikám, és bár kereshettünk volna másik cukrászdát, mert biztosan mindenhol lehet itt is kapni habos ishlert, de az valahogy mégsem az igazi. Ezért inkább csak megálltunk néhány percre, hogy megnézzük a Tiszát - amiből alig láttunk valamit, mert mire odaértünk már teljesen sötét volt. Egy kivilágított gyaloghidat néztünk meg, és sétáltunk a mellette lévő parkban, amit nemrég újítottak fel - ez a környék nagyon szép. Már sötét volt és hideg, ezért sok időt nem szerettünk volna sétálással tölteni, viszont amit abban a negyed órában - húsz percben láttunk, az csodálatos volt! Nem ismertem meg ugyan a várost, láttam viszont a Tiszán visszatükröződő fényeket. Gyönyörű! És bár a 4-es főút egyáltalán nem a kedvencem (még úgy sem, hogy most több mint fele távot az M5 felé kerülve tettük meg), azért remélem egyszer még útba tudjuk ejteni Szolnokot, amikor már kicsit melegebb lesz és világosabb, és még egy igazi, eredeti habos ishler is belefér majd a programba. :)

Egy ilyen felvezető után talán kicsit meglepő desszert következik, mert én a héten bizony nem ishlert, hanem kekszet sütöttem, de valójában előbb volt a keksz és utána jött Szolnok, továbbá a keksz mellett szól még az az érv is, hogy ez bizony sokkal de sokkal gyorsabban és egyszerűbben elkészíthető, mint a habos ishler. Gyakorlatilag csak összekeverjük a hozzávalókat, kiskanállal kis halmokat pakolunk egy tepsire, negyed óra alatt kisütjük, és kész is!

Mikor ezen a kekszen gondolkodtam, sehogy sem tudtam eldönteni, hogy tegyek-e bele napraforgót vagy ne, ezért végül két változatban készültek a kekszek, és variáltam kicsit a mazsolával és az aszalt sárgabarackkal is - egyúttal felhívnám a figyelmet arra, hogy szinte bármilyen aszalt gyümölccsel nagyon finom lehet, ajánlom hozzá az aszalt vörösáfonyát és meggyet is, valamint a fehércsoki is nagyon jól passzol hozzá, kis darabokra törve ezt is adhatunk hozzá. Mindkét változat jó lett, a napraforgós-barackosban kicsit összeértek az ízek, ezért a domináns mák mellett lehet érezni benne a napraforgót is, amihez jól illik az itt-ott előbukkanó aszalt barack. A mazsolásban a mák jobban előtérben marad, a mazsola édesíti az összképet, ez is szuper. :)

Mákos-zabos keksz mazsolával

Hozzávalók:

• 125 g vaj
• 100 g darált mák
• 100 g cukor
• 100 g zabpehely (apró szeművel finomabb)
• 100 g liszt
• 2 tk. sütőpor
• 2 tojás
• 100 g mazsola

A vajat a cukorral kihabosítjuk, majd egyesével hozzákeverjük a tojásokat.

Hozzákeverjük a szárazanyagokat, a legvégén a mazsolát.

Jobb, ha kb. 20 percet pihentetjük hűtőben, egyrészt mert hidegen könnyebb vele dolgozni, másrészt a liszt meg tudja kicsit szívni magát.

Gesztenye nagyságú golyókat formálunk belőle, tepsire tesszük (nem kell sok helyet hagyni köztük, nem terülnek sokat), kicsit ellapítjuk, hogy keksz formájuk legyen, és 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt kisütjük (a sütési idő a mérettől függ, akkor jó, ha széle épp elkezd pirulni).

Mákos-zabos keksz napraforgómaggal és aszalt sárgabarackkal

Hozzávalók:

• 125 g vaj
• 100 g darált mák
• 100 g cukor
• 100 g zabpehely (apró szeművel finomabb)
• 100 g liszt
• 2 tk. sütőpor
• 2 tojás
• 50 g napraforgómag (sótlan)
• 50 g aszalt sárgabarack, mazsolányi darabokra vágva

Ugyanúgy készül, mint a mazsolás változat, csak a mazsola helyett napraforgómagot és kis darabokra vágott aszalt sárgabarackot teszünk bele.

Tipp: Próbáld ki más aszalt gyümölcsökkel, magvakkal és apró darabokra vágott fehércsokoládéval is! (A fehércsokoládénál ügyelj arra, hogy inkább a tészta belsejében maradjanak a csokidarabok, mert a fehércsoki hajlamos könnyen megégni.)