2014 szeptember 30, délután háromnegyed 5 körül. Meló után, kicsit fáradtan, a gondolataimba merülve BKV-zok hazafelé. Ahogy a busz elindul a Széll Kálmán térről, egy pillanat alatt a semmiből beugrik a tökéletes blognév: SweetHome. Így, egybeírva, akkor is, ha nyelvtanilag nem kifejezetten korrekt, mert így egyben írja le tökéletesen azt, hogy mit szeretek a sütésben és a sütikben, és azt, hogy milyenek a sütijeim. Úgy emlékszem erre a pillanatra, mintha tegnap történt volna*, pontosan tudom, hogy hol álltam a buszon, hogy melyik épület mellett gurultunk el, mikor jött az ötlet.

2014 október 1. délután 6 óra 6 perc (ezt nem fejből nyomom ám, ennyire jól azért nem emlékszem - puskáztam kicsit a bejegyzésarchívumban :D ) Ekkor írtam a blogon az első, Helló Világ bejegyzést, amiben ugyan receptet még nem osztottam meg, de nem ez a lényeg, hanem hogy ezzel az első bejegyzéssel megszületett a SweetHome blog :)

Pontosan 6 évvel ezelőtt belekezdtem valamibe, amiről sosem hittem volna, hogy ennyi mindent fog majd adni nekem.

A célom annyi volt csak, hogy visszahozzam az életembe, a dolgos mindennapok mókuskerekébe a sütést, amit gyerekkorom óta nagyon szerettem. Annyit szerettem volna, hogy legyen valami, ami miatt „muszáj” lesz sütnöm, ami miatt „most” lesz a szokásos „majd”-okból.

Ehhez képest: nem egészen 1 évvel a blog indítása után beválogattak a Süti vagy nem süti Cafeblog szakácskönyv bloggerei közé, jó helyezéseket értem el különböző versenyeken, sőt, 2018-ban az én tortám nyerte a Magyarország Cukormentes Tortája háziversenyt. Ez óriási dolog, ezen a versenyen mindig nagyon erős a mezőny, elismert szakemberekből áll a zsűri, a szempontok ugyanazok, mint a profi versenyen. Ennek köszönhetem az első TV-s szereplésem is, és szintén e verseny kapcsán készült velem interjú az NLCafé oldalán.

De hogy folytassam, hogy miket adott még nekem a blog az elmúlt években: rendeztem néhány Restaurant Dayt, megszereztem a cukrász OKJ képesítést, jelent meg velem interjú a Vidék Íze magazinban (2019 decemberi szám), és szerepeltem az Ínyenc magazinban is (2018. évi 1. szám). Elkezdtem sütis workshopokat tartani, bár a járvány miatt ezt most szüneteltetem, de nagyon jó tortákkal készültem, ha vége lesz ennek a felfordulásnak, majd meglátjátok :)

Álmomban sem hittem volna, mikor a regisztráció gombra kattintottam a Cafeblog oldalán, hogy ennyi élményt, ilyen változásokat fog majd hozni az életembe az, hogy blogot írok.

Rengeteget fejlődtem, rengeteget tanultam a sütésről, az alapanyagokról, és bár egyre jobban úgy érzem, hogy mennyire nem tudok még semmit, mégis ad valamilyen visszaigazolást, hogy a sütijeim jobbak, mint régebben voltak (persze ugyanezt fogom mondani pár év múlva a mostani sütijeimről is), és a módszereim is mások már, ami szintén a sok tanulásnak köszönhető.

Van tehát mit ünnepelni - az ünnep pedig csokiért kiált, úgyhogy a bakancslistáról előszedtem egy olyan receptet, amit cukrászdában már kóstoltam**, de megsütni még nem próbáltam, a habos tetejű mogyorós csokitortát.

Hűűű... hogy én ezt hogy hagyhattam ki eddig??? Pedig egy ideje már ott csücsült a listán, és annyira finom, hogy az első falat után szó szerint annyit tudsz csak mondani, hogy „hmmm...” (Vajon hány ilyen recept van még a kipróbálni-listámon???)

MaiMóni blogján láttam a receptet, hangyányit változtattam csak rajta, mert úgy láttam, az én ízlésemnek kevesebb cukorral jobb lesz - még ezen is lehet bátran csökkenteni, főleg a süti alsó felében, a fehérjehab állagához azért kell egy cukormennyiség (de talán kisebb mértékben még az is faragható). A csökkentett cukormennyiség persze az állagon is változtat, úgyhogy ezzel csak fokozatosan ér játszani; a süti lényege, hogy alul nagyon lágy és puha, a mogyoró és a csoki roppan, a hab levegős, a teteje pedig szintén roppan, de csak nagyon finoman. Hmmm... ;)

Mogyorós csokitorta

Hozzávalók:
(egy kis, 18 cm-es tortához)

az alaphoz:

• 75 g puha vaj
• nagy csipet őrölt vanília
• 60 g cukor (nekem így kicsit túl édes volt, ezt még lehet csökkenteni)
• 2 tojás sárgája (a fehérjét egy olyan tálba tedd, amiben majd habosítani fogod)
• 45 g liszt
• ½ tk. sütőpor
• 10 g (kb. 1,5 ek.) kakaópor
• 50 g durvára vágott földimogyoró
• 50 g késsel felaprított étcsokoládé

a habhoz:

• 2 tojás fehérje
• 60 g cukor
• 3 g (kb. ½ ek.) kakaópor
• 5-10 g durvára vágott földimogyoró

Készíts elő egy 18 cm-es tortakarikát, az aljára tegyél sütőpapírt, és a sütőt melegítsd elő 175°C-ra.

A puha vajat az őrölt vaníliával és a cukorral habosítsd ki. Egyesével add hozzá a tojássárgájákat, majd keverd hozzá a lisztet, sütőport és az átszitált kakaóport (nagyon sűrű lesz), végül a durvára vágott földimogyorót és a csokit is. Spatulával tedd át a masszát a tortaformába, és tedd félre (még ne kezdd el sütni!)

A tojásfehérjét kezdd el habosítani, amikor kezd fehéredni, add hozzá a cukrot, és verd kemény habbá. Ekkor válts át kézi habverőre, és óvatos mozdulatokkal keverd hozzá az átszitált kakaóport. Spatulával halmozd a habot a tészta tetejére, kicsit kócold össze a tetejét, és szórd meg a földimogyoróval.

Tedd a tortaformát a sütőbe, és 38 perc alatt süsd készre. Fel fog púposodni, ne lepődj meg, és ahogy hűl, majd visszaesik kicsit - ekkor lesz majd olyan szexin repedezett a teteje :) Szeletelés előtt várd meg, amíg teljesen kihűl, még ekkor is lágy lesz a tésztája, de hidd el, átsült.

Forrás: Én MaiMóninál láttam, aki Lucilla blogján találta, aki a Hembakat magazinból vette a receptet. 

*A teljes igazsághoz azért hozzátartozik, hogy hiába emlékszem tökéletesen erre a pillanatra, van két dolog, amire ha meggebedek se fogok tudni soha rájönni: 1. honnan jött ez a név, mikor nem is azon gondolkodtam utazás közben, hogy blogot szeretnék írni, főleg nem azon, hogy mi legyen a neve (bár hogy őszinte legyek erre sejtem a választ: az agyam szeret egyszerre több programot futtatni párhuzamosan, néha olyan alattomos módon is, hogy én nem tudok arról, hogy gondolkodom valamin, egészen addig, amíg az agyam elő nem áll a megoldással - ez lehetett most is :) ), és 2. miért nem aznap este regisztráltam be a blogot és írtam meg az első bejegyzést. Dunsztom sincs. Gyanítom valami dolgom volt, de így visszagondolva erre a sorsfordító pillanatra kissé röhejesnek hangzik leírni, hogy hm... igen, megvolt az ötlet, a tökéletes név, de hát nem értem rá, bocs, más dolgom volt :D 

**Vagyis nem pont ilyet kóstoltam, hanem a diós változatát - annyira jó, hogy nem is lehet eldönteni, a diós vagy a földimogyorós a jobb, mindkettő máshogy jó, és mindkettő aranyérmes!

Ha tetszett a recept, köszönöm, ha megosztod!

Még több finomságot találsz a Facebook és Instagram oldalamon! :)

Még több torta receptet találsz ide kattintva>>

Csokis receptekhez pedig kattints ide>>