Kivételesen nem saját receptet hoztam (és előre szólok: a hetekben lesz még egy ilyen), de ez a palacsinta annyira jó, hogy muszáj volt... Picit ugyan változtattam rajta, de ettől még Crêpes Suzette maradt, csak a mi igényeinkre szabtam a dolgot, de erről majd később. 

Próbáltam felkutatni a recept eredetét, egyes források szerint a szakács véletlenül gyújtotta fel a palacsintára készített szószt (persze arról nem tudtam meg semmit, hogy ezt a szószt ki, mikor és hogyan készítette először...), de már nem volt ideje újra elkészíteni, viszont megkóstolta, és mennyei volt... Tudta ezt Medici Katalin is (merthogy a „szakácsbaleset” után a recept híre gyorsan terjedt), akinek nagy fordulatot hozott az életében a Crêpes Suzette - ennek részleteit a Tanárnő blogon olvashatjátok, jó kis sztori, én viszont nem szeretnék ennyire elkanyarodni a témától, mesélek még inkább a palacsintáról!

Nézzétek, milyen szépen folyik rá a narancsos karamellszósz...

A Crêpes Suzette illatos, aromás, semmi máshoz nem hasonlítható, hihetetlenül finom, egyszerűen mennyei... Mint ahogy a francia desszertek általában. :) Többféle verzióban létezik ugyan, de ezek a végeredményt tekintve nemigen különböznek egymástól, és gyakorlatilag a hozzávalók is ugyanazok, csak egy kicsit variáltak az elkészítésén, ki-ki ízlése szerint formálta egy kicsit. Én nem a gyújtogatós-flambírozós, hanem a forralós verziót készítettem, és egy hangyányit én is változtatok rajta, de alapvetően az eredeti receptnél maradok: készítek viszont egy alkoholmentes verziót is, de az ízek kavalkádja ennél a verziónál is megvan (a likőrt pótoltam egy kis alkoholmentes finomsággal), és készült egy adag konyakos változat is (likőrt sajnos nem kaptam, pedig azzal még finomabb lehet), hogy azért ne hagyjuk cserben az eredetit, az igazit sem. :)

Crêpes Suzette

Hozzávalók:
(4 személyre)

a palacsintához:

• 3 tojás
• 25 dkg liszt
• 6 dl tej
• 2 ek. olaj

a narancsszószhoz:

• 100 g vaj
• 100 g cukor
• 150 ml frissen facsart narancslé (kb. 1,5 narancs leve)
• 1/2 bio narancs reszelt héja (ha nincs bio narancsunk, inkább hagyjuk ki)
• 1/2 bio citrom reszelt héja (vagy 1 ek. frissen facsart citromlé)
• csipetnyi őrölt vanília
• 3 tk. Grand Marnier likőr (én kihagytam, enélkül is finom, de az eredeti recept kedvéért leírom)
• 2 tk. konyak
• ízlés szerint 2 tk. hígítatlan bodzaszörp (az alkoholmentes verzióhoz mindenképp szükséges)

A palacsintához a tojást, a lisztet és 1-2 dl tejet kézi habverővel simára keverjük, majd kisebb adagokban hozzáadjuk a többi tejet is, ügyelve arra, hogy a keverék ne legyen csomós.

Az így kikevert palacsintatésztát tegyük félre pihenni kb. fél órára.

Közben előkészítjük a szószt. A vajat egy, a palacsintasütőnél kicsit nagyobb serpenyőben megolvasztjuk, majd hozzákeverjük a cukrot, a keveréket egyenletesen eloszlatjuk a serpenyő alján, és közepes lángon karamellizáljuk. Eközben ne keverjük meg, legfeljebb egy fakanállal nézzük meg az alját, hogy barnul-e már. Ha már szép aranybarna, óvatosan öntsük rá a narancslevet (vigyázat: forró és fröcsköl!), a likőr és konyak kivételével adjuk hozzá az összes hozzávalót, és addig kevergessük, amíg fel nem oldódik a karamell, kézi habverővel segíthetünk rajta. Tegyük félre.

Süssük ki a palacsintákat: az első palacsinta előtt a palacsintasütőt egy kevés olajjal kikenve forrósítsuk fel, öntsünk bele tésztát úgy, hogy minél vékonyabban, de egyenletesen szét lehessen teríteni, és közepesnél kicsit nagyobb (de nem maximum) lángon süssük át. Az első oldalt mindig kicsit tovább kell sütni, onnan tudjuk hogy jó, hogy buborékok kezdik megemelni a tésztát, és ha megrázzuk a palacsintasütőt, kicsit elcsúszkál rajta a palacsinta (ha biztosra akarunk menni, falapáttal is alánézhetünk, hogy eléggé pirult-e már). Ekkor fordítsuk meg, a másik oldaláról is ugyanezzel a módszerrel tudjuk megállapítani, hogy átsült-e, de ehhez már sokkal kevesebb idő, kb. 10 másodperc is elég lehet a láng erősségétől függően.

Ehhez a tésztához elvileg elegendő az első palacsinta sütése előtt olajozni; palacsintasütőtől függően viszont előfordulhat, hogy néhány után már kezd letapadni a tészta, ekkor egy csepp olajat kenjünk szét rajta ismét (nekem a tizedik körül kellett újraolajozni).

Ha mindegyik palacsinta kész, akkor elkezdhetjük a Crêpes Suzette összeállítását, de ha másnap szeretnénk tálalni, akkor tegyük hűtőbe a palacsintákat és (a még likőr- és konyakmentes) narancsszószt. A szószt másnap átmelegítve fel tudjuk használni, ez a desszert frissen elkészítve az igazi.

Tálalás előtt a serpenyőben forrósítsuk fel újra a szószt, majd adjuk hozzá a likőrt és a konyakot, néhány másodpercig forraljuk, majd zárjuk el alatta a tüzet.

Fogjunk meg egy palacsintát egy helyen a szélén, és anélkül, hogy elengednénk, mártsuk meg egyik oldalát a szószban egy másodpercre, majd átfordítva fektessük a serpenyőbe úgy, hogy a szósszal előzőleg mártott oldala legyen felfelé. Két villával mozgassuk meg kicsit, hogy mindenhol szépen befedje a szósz, majd a villák segítségével hajtsuk félbe, majd negyedbe. A palacsinta-háromszöget villákkal emeljük át egy tányérra, személyenként három palacsintát készítsünk. Ha marad szósz, kanalazzuk a palacsinták tetejére!

Tippek:
- Saját palacsintarecepttel is elkészíthető, 12 darab palacsintára lesz szükség, és a lényeg, hogy minél vékonyabb palacsintákat készítsünk.
- Az alkoholmentes verzióhoz a likőr és a konyak helyett 2 tk. hígítatlan bodzaszörpöt használjunk.
- Ha a Crêpes Suzette egy részét szeretnénk csak alkoholmentesre készíteni, akkor előbb az egész adagba tegyünk 2 tk. hígítatlan bodzaszörpöt, készítsük el az alkoholmentes Crêpes Suzette-eket, majd a likőr és konyak hozzáadásánál vegyük figyelembe, hogy a maradék szószhoz kevesebb alkohol is elég lesz.
- Bodzaszörpöt a likőrös-konyakos változatba is tehetünk, finomabb lesz tőle!

Forrás: a Crêpes Suzette receptje a BBC GoodFood-ról származik, a palacsinta receptje pedig Douney-tól.