A hétvégén almaillatban fürdött a konyha, a munkahelyemen ugyanis lehetőség volt arra, hogy termelőtől rendeljünk almát, pesti viszonylatban igen jutányos áron. Mivel előre kellett rendelni, és nem voltam biztos abban, hogy lesz autós fuvar az almák megérkezésének napján, ezért csak 14 kilót rendeltem. (Egyébként ezt sem tudom, hogy gondoltam, hogy haza tudom cipelni, de úgy éreztem, ennyit muszáj rendelnem…) Szerettem volna többféle almából kevert lekvárt és sütiket sütni, ezért rendeltem 1 kg elstart, 4 kg gálát, 4 kg jonagoldot, 4 kg goldent és 1 kg mutsut.

Mindjárt erről is lesz szó, türelem...

Az almák pénteken reggel érkeztek, nagyon várta mindenki, szép hosszú sorban, a belső udvarban. Voltak néha kíváncsiskodók, akik figyelték, hogy ők hogy kaphatják meg az almájukat anélkül, hogy végig kéne állniuk a sort; és persze voltak olyanok is, akik az előzetes tájékoztatás ellenére nem adták le a rendelésüket, mégis szerettek volna almát venni. (Persze a megrendelések kiosztása után vehettek ők is; én mindenesetre nagyon jót szórakoztam a hosszú sorban állás által kiváltott különböző emberi tulajdonságok látványán.)

Kb. másfél óra után elérkezett az idő, hogy hozzájussak az 1 kg elstarról, 4 kg gáláról, 4 kg jonagoldról, 4 kg goldenről és 1 kg mutsuról szóló rendelésemhez. Arról azonban elfelejtettek tájékoztatni, hogy a termelők, akik hozták az almát, olyan nagyüzemi almaárusításhoz szoktak, hogy 1-1 kilo alma kimérésére nincs lehetőség, náluk a minimum mennyiség az előre kicsomagolt, boltokból is ismert zacskóban árult 2 kg, vagy külön, ládában vagy nagyobb szatyorban kimért 5, de inkább 10 kg. Logikus, egyébként: azzal a mérleggel, amivel 50-100 kilókat is mérnek, 1 kilót nem igazán lehet kimérni. És ha mögöttem áll vagy 50 ember, nekem se lett volna kedvem kiméregetni az 1 kg elstart és mutsut. Így távoztam tehát (egyébként a termelőkkel való bármiféle egyeztetés nélkül, ők csak adták le nekem az almáim) 3x2 kg zöld és 3x2 kg piros almával. Persze azt már csak az emeleten vettem észre, hogy a nagy kavarodásban 2 kilóval kevesebbet kaptam, ezért visszamentem még egy zacskóért, hogy ha már 14 kilót fizettem ki, annyit is hozzak el. :)

Nem panaszkodom egyébként, tényleg teljesen érthető, hogy 1-1 kilót nem mérnek ki külön; és nagyon finom, nagyon illatos almákat kaptam. A zöldek egy-két nap után kezdtek helyenként sárgulni, ők tehát goldenek, mutsut nem találtam. A 13. és 14. kilo alma, amiért visszamentem (a képen a bal felső sarokban), sötétpiros, kóláspalack-aljú starkling, ebben is biztos vagyok. De hogy a többi? Talán 2 kg elstar (jobb felső) és 4 kg gála (középen), de ez már nem 100%; pláne, hogy az egyik (körbehegesztett, tehát teljesen lezárt, nem az árusítás helyén telepakolt) zacskóban eleve többféle mintázatú almát találtam (a képen a jobb alsó sarokban), a szép cirmostól kezdve a homályosan színátmenetesig.

Nagy tanulságokkal zárult tehát a munkahelyi almavásárlásom:

• egy teherautónyi termelői alma árusításakor, mikor hosszú métereken át kígyózik a sor, nem lehet elvárni, hogy grammra pontosan különböző fajtákat kapjon az ember,
• ilyen finom, illatos, és szép nagy almákat sehol máshol nem lehet venni,
• fajtánként megéri legalább 10 kilót venni,
• nem kellett volna úgy eljönnöm, hogy nem kérem el az elérhetőségüket (ami egyébként a nyugtán biztos rajta volt, de azt elhagytam valahol… :( ).

Akkor most nézzük meg, hogy mi is ez...

Eredetileg pitét szerettem volna csinálni, de a végeredményt látva már örülök, hogy összetalálkoztam a hűtőben egy határidős kefirrel. :) Előkerestem a Nagymamámtól megörökölt kefires szelet receptjét, és mivel nekem nem kicsi, hanem nagy doboz kefirem volt, valamint szerettem volna, ha a sütinek kicsit krémesebb lenne az állaga, és ne legyen száraz, ezért variáltam a hozzávalók arányán. Erre aztán jöttek az apróra vágott almadarabkák és darált földimogyoró, ami finom illatosra pirult a süti tetején.

Almás-mogyorós kefires szelet

Hozzávalók:
(egy 20x30 cm-es tepsihez)

• 2 tojás
• 2 dl cukor (mérőpohárral kimérve)
• 1 dl + 3 ek. olaj
• 175 g kefir
• 6 dl liszt (mérőpohárral kimérve)
• 1 csomag sütőpor
• kevés őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér és szerecsendió (vagy őszi fahéjas fűszerkeverék)
• 2 szép nagy alma
• 50 g földimogyoró

A sütőt melegítsd elő 180°C-ra

A tojást és a cukrot robotgéppel habosítsd ki, amíg fehéres színű lesz az egész.

Add hozzá az olajat, keverd el, majd mehet bele a sütőporral és a fűszerekkel elkevert liszt és a kefir is.

A masszát öntsd sütőpapírral bélelt tepsibe, a tetejét simítsd el.

Az almákat hámozd meg és vágd apró darabokra, szórd a süti tetejére.

A földimogyorót késes darálóban daráld meg, akkor a legjobb, ha már apróra darált is van benne, de még nagyobb darabok is maradtak. Ezt is szórd rá a sütire, és told be a meleg sütőbe. 35-40 perc alatt süsd aranybarnára.