Október utolsó napjaiban történt. Mikor jöttem ki a munkahelyemről, ahogy kiléptem az ajtón, megcsapott az a tipikus fűtésszag. Tudom, kicsit sem hangzik romantikusan... Nem is az. Nem is jó illatú. De mégis, ha csak néhány másodpercre is, olyan karácsony hangulatom lett, mint amilyen így októberben sosem szokott. Tél illata volt.

És ha már tél és karácsony, akkor kellenek szép sütemények is, sok csokival, édesen, mogyorósan, mutatósan... nem?

Minden évben ezer dolgot tervezek be karácsonyra, a kedvenc ünnepem, szeretném ha tökéletes lenne, és ehhez nekem a finom és gyönyörű sütemények is kellenek. Így aztán óriási terveket gyártok különféle bejglikről, tortákról, kuglófokról, egyenként díszített apró mézeskalácsokról, melyek egy nagy, félgömb alakú kristálytálban várják végzetüket (persze mindegyik különböző mintával díszítve), és habos kávéról az alján csokiszósszal. De lehet hogy inkább fahéjassal. Nos, nem mindennel tudok elkészülni... Korántsem mindennel... De előfordult már, hogy legalább egy dolgot meg tudtam sütni, amit az ünnepekre terveztem! :)

A kuglófokon, főleg a minikuglófon már vagy fél éve gondolkodom, de mivel nem az „egyszerű” verzió volt a cél, sütésre fordítható idővel viszont nem bővelkedtem túlságosan, így nem került rá sor. Aztán névnapomra kaptam egy minikuglóf formát, ez lendített a prioritásokon, és elkészülhettek a karamellszósszal leöntött, pirított mogyoróval szórt kuglófocskák, melyek az ünnepi asztalon is kiválóan megállják a helyüket. A csokis tészta finom omlós, de nem száraz - nem kakaóporral, hanem valódi csokoládéval készül.

Egy kis műhelytitok: ha munkánk végeztével a lábasba, amiben a karamellszószt főztük, öntünk egy kis tejet, és ezzel oldjuk fel a lábasban maradt, megkeményedett karamellt, akkor egyrészt sokkal könnyebb lesz majd elmosogatni, másrészt kaptunk ajándékba egy finom karamellitalt :D A kuglófok leöntésekor pedig (ha a rács alá teszünk pl. egy tepsit) mogyorós karamellszósz a jutalmunk, amit legszívesebben egyből megenne az ember, annyira eteti magát; de ha nem szeretnénk egymagában ennyi cukrot betolni, akkor kekszre kenve is szuper. A kuglófok pedig másnap a legfinomabbak, mikor már kicsit magukba itták a karamellt.

Csokoládés kuglóf mogyorós karamellszósszal

Hozzávalók:

A megadott mennyiség 6 mini + 1 közepes, vagy 12 mini, vagy 2 közepes, vagy 1 nagy kuglófhoz elegendő.

a csokis kuglófhoz:

• 4 tojás
• 10 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 20 dkg étcsokoládé
• 12 dkg vaj
• 1/2 csomag sütőpor

a karamellkrémhez:

• 10 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 50 ml tej
• 1 púpos mokkáskanál őszi fahéjas fűszerkeverék (a karácsonyi verzióhoz mézeskalács fűszerkeverék)

a tetejére:

• földimogyoró

A kuglófokkal kezdünk. A csokoládét a vajjal gőz fölött olvaszd össze.

A tojásfehérjéket robotgéppel verd kemény habbá.

A sárgáját a cukorral habosítsd ki, amíg szép fehér nem lesz. Öntsd hozzá az olvasztott csoki-vaj keveréket, keverd simára, majd add hozzá a sütőporral elkevert lisztet. Óvatosan, több részletben forgasd hozzá a tojásfehérje habját, és töltsd a tésztát alaposan kivajazott formába. 180°C-on tűpróbáig süsd.

Miközben sül, a földimogyorót serpenyőben kicsit pirítsd meg, tedd félre hűlni, majd késes darálóban aprítsd meg – akkor a legjobb, ha még közepes és nagyobb szemek is vannak benne, de már megjelentek a kis morzsák is.

A karamellszószt akkor készítsd el, mikor a kuglófok már langyosra hűltek. Ehhez egy lábasban karamellizáld a cukrot, majd keverd hozzá a tejet (vigyázz, fröcskölni fog, és forró!), végül a vajat és a fűszereket is. Hagyd kicsit hűlni, de ne hűtsd ki teljesen.

A kuglófokat tedd rácsra, először egy ecsettel itt-ott kenegesd meg őket a még meleg, de már nem forró karamellszósszal (ez segít abban, hogy szépen folyjon rajta a szósz, ne csak a bordák mentén csurogjon le), majd öntsd rá a maradékot, és szórd meg földimogyoróval.

Másnap a legfinomabb, amikor már összeértek az ízek!

Még több kuglóf receptet találsz ide kattintva>>