2019 karácsonya óta sütök kovásszal, eleinte csak kenyereket, később egyre több mindent (stay tuned: hamarosan update: kovászos Ferdinánd-tekercs receptje a blogon!) A kedvenceim a kuglófok, már gyerekkoromban is csodáltam a formájukat, és még mindig valamilyen különleges érzést kelt bennem, ha a…

Mondtam már, hogy miért szeretek sütni? Egyetlen oka van annak, hogy soha nem fogom megunni a sütést, még akkor sem, amikor napi tizenvalahány órában csinálom, és kívülről nagyon monotonnak tűnik az egész. Egyetlen nagyon egyszerű oka van, de valahogy eddig még sosem került szóba.

Nem lehet szavakba önteni, mennyire hálás vagyok a nagybátyámnak azért, mert karácsonykor kaptam tőle kovászt - akkor még se ő, se én nem tudtuk, hogy miért is fog ez ennyire jól jönni most, hogy (legalábbis legtöbben) itthon sütünk magunknak kenyeret, hogy minél kevesebbet kelljen kimennünk…

Teljesen mindegy, hogy karácsony előtt vagyunk vagy utána, az ünnepi időszak akkor az igazi, ha más, mint a hétköznapok, ha minden egy kicsit különlegesebb. Ilyenkor a reggelit is lecserélem, most épp erre a fahéjas-datolyás kuglófra.

Ez a süti egy „mi a szöszt süssek, ami finom, és még nincs fent a blogon” agyalás eredményeként született meg, valójában dunsztom sincs, hogy jutottam el a narancsos megoldásig, mindenesetre annyira befészkelte magát az ötlet a fejembe, hogy muszáj volt kiderítenem, hogy működik-e a dolog. Jelentem:…

Október utolsó napjaiban történt. Mikor jöttem ki a munkahelyemről, ahogy kiléptem az ajtón, megcsapott az a tipikus fűtésszag. Tudom, kicsit sem hangzik romantikusan... Nem is az. Nem is jó illatú. De mégis, ha csak néhány másodpercre is, olyan karácsony hangulatom lett, mint amilyen így októberben…