Őszváró fagyi... Van ilyen? Simán!

Szép, meleg idő van még, pedig már mindenhonnan azt hallja az ember, hogy jövő héten szeptember lesz. Azért én még örülök, hogy reggel a szuperkényelmes szandimban indulhatok útnak! :)

A túl forró nyári időt egyébként nem szeretem, én 25 fokban is nagyon boldogan fagyiznék - mikor Norvégiában voltam, kb. 20 fokban ettem vígan első norvég jégkrémemet, miközben mellettem mások még fagyoskodtak. Persze érthető, aki nem volt ott akkor, mikor -15 fok volt kint és max. 18 fok a szobában, annak a 20 fokos kinti hőmérséklet még szikrázó napsütésben sem sok.

Egész jó, hogy szóba hoztam Norvégiát egyébként: itt szerettem meg a kardamomot is! Emlékszem, a kedvenc fűszereim kis feketés színű tasakokban voltak, és mindenre csak norvégül, svédül és dánul volt ráírva minden. Pedig ez a három nyelv szinte majdnem ugyanaz... Az angolhoz ugyan közelebb van, mint a magyar, de annyira azért nem, hogy esélyem lett volna megérteni, melyik tasak mit rejt. Talán még finn felirat volt rajta, de egyrészt egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy jól emlékszem, másrészt finnugor nyelvrokonság ide vagy oda, aki nem tanult finnül, hiába beszél jól magyarul, a finn szövegből egy kumma szót sem fog érteni... Így hát maradt az ősrégi a XXI. század jól bevált módszere: a google fordító! Szépen bepötyögtem a telefonomba minden fűszer nevét, otthon rákerestem és melléírtam magyarul, és ezt a kis zseb-fűszerszótárt utána bármikor elővehettem a boltban, ha szükség volt rá. :)

Nagy szükség volt a fűszerekre, mert szinte majdnem minden nap halat ebédeltem, ezért inkább csak a fűszerezéssel, a körettel, szószokkal tudtam variálni. A kávéval is bajban voltam eleinte, mert hiába vittem el itthonról az én kis kedvenc kotyogósomat, sehogy sem sikerült olyan erős kávét főznöm, mint amit itthon megszoktam. Egy idő után valahogy át tudtam állni a hígabb, de egyébként nagyon finom french press kávéra - annyira, hogy ha tehetem, már itthon is ilyet iszok, a jó öreg kotyogós pedig a polc hátsó részéből próbál csak kikukucskálni, hátha vele is történik majd egyszer valami. Ami viszont mindig jó volt: a szép nagy fűszerválaszték, legalábbis amit én szerettem, azt megtaláltam, így bármit ettem-ittam, finommá tudtam varázsolni. :) A fűszernév-összeírós hadműveletnél jött velem szembe a kardamom is, amit azelőtt még sosem kóstoltam, és óóóó milyen finom... Karácsony és ősz íze van, de képes lennék egész évben is használni! Tejes kávéhoz is nagyon szeretem, de a mostani kedvencem ez a fagyi. Magában is nagyon szuper, a karakteres fűszer és a lágy, selymes krém keveréke nagyon jó kombinációt ad, de fügével és körtével még finomabb, pláne, ha egy kis fahéjas karamellöntetet is locsolunk rá! ;)

Kardamomfagyi

Hozzávalók:

• 1 kg tejszínes krémsajt
• 200 g tejszín
• 3,5 tk. őrölt kardamom
• 6 ek. porcukor

A tejszínt kemény habbá verjük. A krémsajtba belekeverjük a kardamomot és a porcukrot, végül óvatosan, több részletben a tejszínhabot is.

Fagyasztóba tesszük, és félóránként megkeverjük. Addig kevergetjük, amíg az egész teljesen át nem fagy.

Tipp: Mivel a tejszínt habbá verjük, a fagyink krémes lesz - viszont vigyázzunk arra, hogy tálaláskor a teljes adag ne olvadjon ki, mert ha visszafagy, akkor már nem lesz ilyen habos, és a következő alkalommal nehezebb lesz szedni a fagyiból. Persze akkor sem lehetetlen, de habosan könnyebb! ;)