A nyári nagy meleget nehezen viselem ugyan, de egy előnye tagadhatatlanul van a nyárnak: érnek a finom bogyós gyümölcsök! Már javában tart az eperszezon, és lassan érik a ribizli is, néhány nap, és már ribizlit is minden zöldségesnél lehet kapni.

Gyerekkoromban imádtam a ribizlit, marokszámra ettem magában, frissen szedve a Nagymamám ribizlibokráról (mosatlanul - remélem nem permetezték... :) ). Gyakran (OK, szinte mindig...) nem is a miénkről, hanem a szomszédban lakó Boriska néniéről ettük, azóta sem tudom, hogy miért, de szinte mindig az övéről dézsmáltuk le a ribizlit, amit a kezünkkel el tudtunk érni a kerítésen át.

Nagyon szerettük Boriska nénit egyébként, mindig kedves volt hozzánk. Sokat jártunk át hozzá, néhányunknak különórát is tartott (nyelvtanár volt), én leginkább akkor voltam nála, mikor sütit vittünk át, vagy a nyuszijaimat kergettem, akik meglógtak a kertben tyúkhálóból gyorsan összeállított „nyuszisétáltatóból”, mikor kivettem őket a ketrecből, hogy játszhassak velük. A nyuszik szerencsére mindig meglettek, általában Boriska néni kertjében (volt ott sok finomság, nemcsak ribizli...), és ő mindig segített nekünk, hogy megfogjuk őket - és ezt hogy háláltuk meg? Leettük a ribizlit az ő bokráról is. :D Szerencsére jó volt a humora (és nemcsak a kerítés mellett volt ribizlibokra, így maradt neki is), és csak nevetett rajtunk. :)

Persze biztosan azért is állt pozitívan a ribizlis incidensünkhöz, mert ennél azért jóval többször találkoztunk vele, így ez az évi néhány eset nem nyomott bélyeget a kapcsolatunkra. :) Később, mikor már nagyobb voltam, engem is bevett abba a körbe, akikkel idegen nyelven is váltott pár szót, ha találkozott. Beszélt angolul, németül, franciául és ha jól sejtem oroszul is (bár sosem hallottam oroszul beszélni, de csodálkoznék, ha ezt az akkori rendszerben ki tudta volna kerülni, már csak azért is, mert a szenvedélye volt a nyelvtanulás). Minden ismerőséről tudta, hogy az melyik idegen nyelven tanult, és (jó tanárhoz méltóan) ha valakivel összefutott, fel is elevenítette az illető nyelvtudását. Ezt akkor sokan nehezményeztük, de most már tudom, hogy nagyon is igaza volt: sokkal jobb egy kis beszélgetéssel szinten tartani a nyelvtudást, mint könyv fölötti üldögéléssel.

A nyelvtanuláson kívül másik szenvedélye az édesség volt, imádta a sütiket, de érdekes módon nem sütött túl sokat. Mindig azt mondta, hogy ő nem tud sütni, aztán egy szép napon átjött a Nagymamámhoz egy recepttel, hogy ő nagyon szeretne ilyen sütit enni, süsse meg neki, sőt, tanítsa meg neki, hogyan kell sütni, mert neki ilyen minden nap kell. :) Nos, ez a süti nem a sajttorta volt, de biztos vagyok benne, hogy ez is ízlene neki - főleg jó sok ribizlivel a tetején. :)

Ribizlis sajttorta

Hozzávalók:

tészta:

• 125 g zabpehely
• 100 g finomliszt
• 125 g hideg vaj
• 50 g porcukor
• 2 ek. hideg víz
• 1 tojássárgája
• ¼ tk. só

töltelék:

• 1 kg krémsajt
• 15 dkg cukor
• 2 ek. étkezési keményítő
• 1 vanília kikapart magja
• 3 egész tojás
• 20 dkg ribizli

A sütőt előmelegítjük 175°C-ra.

A tészta hozzávalóit egy késes darálóba tesszük, és addig járatjuk a gépet, amíg a vaj el nem keveredik a többi hozzávalóval, és a tészta kis gombócokká kezd összeállni. (Kézzel is összeállíthatjuk a tésztát a kezünkkel összemorzsolva, ekkor csak arra ügyeljünk, hogy minél gyorsabban dolgozzunk, hogy ne melegedjen át a tészta, mert akkor nehéz formázni. Szükség esetén tegyük hűtőbe a meggyúrt tésztát, mielőtt a sütőformába tesszük.)

Ha igazán szépre szeretnénk formázni a tésztát, akkor gyúródeszkán nyújtsuk ki vékonyra, emeljük át a piteformába (kerek vagy négyszögletes is lehet, én egy kb. 20×30 cm-es tálat használtam; a lényeg, hogy legyen elég nagy térfogata ahhoz, hogy a sok töltelék elférjen benne), és a tészta tetejét késsel vágjuk le. Én csak itthonra készítettem ezt a sütit, ezért egyszerűen a tálba szórtam a késes darálóban elkevert tésztát, és belenyomkodtam úgy, hogy egyenletesen összeálljon.

A töltelékhez a krémsajtba fakanállal (ez fontos! azért, mert így nem viszünk túl sok levegőt a krémbe, és ez segít abban, hogy ne essen majd össze és ne repedezzen meg a kész sütemény teteje) belekeverjük a cukrot, az étkezési keményítőt, a vaníliát és először egy tojást, majd egyesével adjuk hozzá a másik két tojást is.

A tálba szórjuk bele a ribizli egyharmad-fele részét, erre töltsük rá a krémet, majd szórjuk meg az egész tetejét a maradék ribizlivel.

Tegyünk be a sütő alsó részébe egy tepsi vizet, és tegyük a fölötte lévő rácsra a sajttortát. Süssük 1 óra 15 percig; mikor kész van, még lehet, hogy nyersnek látszik és folyós a közepe – de ez ne tévesszen meg, ha kihűl, meg fog majd szilárdulni, mint egy puding, semmiképp sem szabad túlsütni.

Ha tetszett a recept, köszönöm, ha megosztod!

Még több finomságot találsz a Facebook és Instagram oldalamon! :)

Még több sajttorta receptet találsz ide kattintva >>

További gyümölcsös recepteket pedig ide kattintva találsz>>