Most már hagyomány, hogy minden szilveszterkor közzéteszek egy évértékelő bejegyzést, amiben összegyűjtöm jóból-rosszból a legeket: ebben az évben melyik 5 süti tetszett nektek a legjobban, melyik 5 sütit szerettem én a legjobban, mi az 5 legjobb, és mi az 5 legproblémásabb bloggal kapcsolatos dolog, ami velem történt.

Akit a receptek érdekelnek jobban, annak az első két lista lesz érdekes, aki inkább a kalandokra kíváncsi, az lapozzon lentebb... ;)

Top 5 sütemény szerintetek – amik a legtöbb oldalletöltést érték el 2017-ben

• A legolvasottabb receptek közül az ötödik helyen áll az almás csokitorta sós mogyorós karamellel, na ehhez sztori is lesz, így annak ellenére, hogy szerettem volna elkerülni, hogy egy süti két listán is szerepeljen, ezt most muszáj mégis megtennem...
• A negyedik legolvasottabb receptem a túrótorta őszibarackkal, biztos vagyok benne, hogy ez a világ leggyorsabban elkészíthető tortája. Ha rohanás van, és tortát kell vinnem valahová, és még mázlim is van, hogy nem egyeztettem le előre, hogy milyet, akkor mindig ehhez a recepthez nyúlok, max a gyümölcsöt cserélem másra - és eddig mindig sikert aratott, nagyon finom! Külön előnye, hogy önmagában is szép, ez nagyon sokat lendít azon, hogy beleférjen a gyorsan elkészíthető kategóriába.
• Harmadik lett a rebarbarapudingos pite marcipánnal: a rebarbarás réteg alatt lapul egy vékony réteg marcipán, ennek a sütinek ez a titka, hű, ez tényleg nagyon jó lett!
• A második helyen a pandás-túrós pite végzett, nem csoda, egy jóképű pandának senki nem tud nemet mondani...
• A legtöbb oldalletöltést ezek a sajtgolyók érték el, számomra egy kicsit meglepő, de egyébként logikus: ennél egyszerűbben elkészíthető nasi tényleg nincs a világon, és aki szereti a sós, de nem ropi-pogi-stangli jellegű cuccokat, annak tuti bejön! Füstölt sajttal a legjobb ;)

Top 5 sütemény szerintem – amik nekem a legkedvesebbek

• Rangsor nincs, ez nagyon nehéz döntés ám, az idei öt kedvencemet ki tudtam választani, már ez is nagy dolog egy olyan valakitől, aki imádja a sütiket. Tehát rangsor nélkül: egyik idei kedvencem a rizspuding pezsgős csokoládé ganache-sal. Nevében a magyarázat, a pezsgő mindent visz. Egyébként nem is szeretem a pezsgőt (hogy hogy került mégis bele, azt leírtam a bejegyzésben, itt most nem ismételném), de a csokinak nagyon jót tesz, hihetetlenül finom lett!
• Gyerekkori emlékeket idéz a kuglóf, amiből én most fahéjas-datolyás verziót készítettem, a nagymamám régen sima mazsolásat sütött mindig, de az élmény valahogy ugyanaz: puha, illatos, finom, vajjal-mézzel és egy jó bögre forró tejeskávéval pedig a legjobb reggeli, utána úgy érzem, hogy mindenre képes leszek aznap.
• Egy másik kedvencem az aszalt fügés néró, ami azért lett a szívem csücske, mert bár nem kis kihívást jelentett úgy készülni a cukrászvizsgára, hogy nem sok olyan süti volt a gyakorlati vizsga tételei között, amit igazán szerettem volna, de néha sikerült egészen jól összekötnöm a kellemeset a hasznossal, és tudtam SweetHome-os sütit kreálni a vizsgára való felkészülés közben is. Az alap néró tésztája vaníliás (esetleg kakaós), lekvárral van töltve és csokival csíkozva. Nos, az én verzióm nem ilyen. Sokkal jobb.
• Imádtam még a túrós brownie-tortát áfonyával, elsősorban azért, mert brownie-torta, ez már önmagában elég ahhoz, hogy egy ilyen listára felkerüljön egy süti. A listáról végérvérvényesen lehúzhatatlanná az teszi, hogy friss túrókrém és savanykás áfonya is van benne. Ráadásul gyorsan elkészíthető. Még gyorsabban el is fogy... :)
• És akkor következzen a fenti listában már beígért sztori az almás-sós mogyorós csokitortával kapcsolatban: ez úgy volt, hogy volt nekem egy munkahelyem, ahol kaptam egy baromira hosszúra nyúlt, eléggé megterhelő melót, amiről a vége felé páran már úgy gondolták, hogy reménytelen eset, és hogy őszinte legyek, én is csak azért hittem abban, hogy egyszer meglesz, mert már nagyon bennem volt a „csakazértis” érzés. Talán egy évig gyűrtem? Már nem is emlékszem pontosan, de arra igen, hogy az utolsó hetekben már azt tervezgettem, hogy milyen tortával ünnepeljük meg, ha esetleg mégis, valami csoda folytán sikerül megcsinálni a melót - nem mennék részletekbe, de a lényeg, hogy tényleg kb. csoda kellett hozzá, mert a vége felé már nem rajtam/rajtunk múlt a dolog, hanem talán a csillagok állásán, vagy a Duna vízállásán, fene tudja... Mindenesetre kész lett, siker, mindenki örült, én pedig sütöttem egy olyan tortát, amiben aztán minden van, de tényleg minden, ami jó: brownie, sós mogyorós karamell, egy vékonyabb mogyorós linzer, alma, és csoki, csak hogy tuti legyen. Nem egy habkönnyű süti, de egy igazán nagy meló megünneplésére ez bizonyult a legmegfelelőbbnek! 

Top 5 pozitív dolog, amit a blog adott nekem

• Egy receptem megjelent a Kifőztük magazin márciusi számában (ide kattintva csak ezt a receptet tudod megnézni, az egész márciusi szám pedig itt érhető el). Ez a sztori úgy indult, hogy a szerkesztőség a születésnapi számhoz keresett vendégbloggereket, a beérkezett pályázatok közül kiválasztottak 6 receptet, én pedig úgy örültem, mint majom a farkának, mikor megtudtam, hogy az enyémet is kiválasztották!
• Nyár elején indított a TEKA egy receptversenyt, a majom a farkának érzést ez is hozta rendesen: egy pisztáciás őszibaracktortával 3. helyezést értem el. A legjobb pályázatokból összeállítottak egy receptfüzetet, ebben megtaláljátok ezt a tortareceptet is, ide kattintva letölthető.
• Szintén nyári élmény, hogy cukrász lettem! :D A cukrász vizsgáról nagyjából annyit kell tudni, hogy három részből áll: egy írásbeli, egy szóbeli és egy gyakorlati vizsga. Az írásbeli és a szóbeli simán teljesíthető, fel kell rá készülni. Az egésznek a kulcsa a gyakorlat: aki sütni tud, annak menni fog. Hozzátették még az egésznek a legelején, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy akármennyire szuperül készülsz fel a szóbelire és írásbelire, lehet hibátlan és csont nélküli 5-ös, ha sütni nem tudsz, akkor bukta... Juhé... (De egyébként nem volt nehéz.) A gyakorlati vizsga nagyon izgi volt: a nyár egyik legmelegebb napján futottam neki, volt vagy 50 fok a konyhában, 7 óra alatt megittam több mint 3 liter vizet + 1 liter kólát + egy tejeskávét, sütöttem egy óriási sacher tortát, csináltam diós csigákat (akkorát, mint Leia hercegnő hajfonatkái), meg pohárkrémeket, és a szép nyári melegben igencsak szétolvadt marcipánnal díszítettem egy dísztortát, és belefértem az időbe, és túléltem. Nagyjából ennyi volt a cél, és sikerült is teljesíteni. Időrendben a szóbeli vizsga volt a legvégső megmérettetés, ezután már a világ legboldogabb cukrászaként indultam haza. :)
• Az idei évben rengeteget tanultam, nagyon sokat fejlődtem, és úgy látom, hogy lesz ez még sokkal jobb is - tavaly is azt gondoltam, hogy jobban sütök az egy évvel azelőttihez képest, de ez a fejlődés valahogy felgyorsult (és érdekes, de nem a cukrászvizsga miatt, a legnagyobb előrelépés azokban a dolgokban látszik, ami nem volt a vizsga anyaga), és egyre nagyobb kedvem van még többet tanulni.
• A sok sütésnek, gyakorlásnak köszönhetem azt is, hogy kezd kialakulgatni a stílusom, nincs még kész teljesen, de a nem hozzám illő irányokat már látom, ez terel a jó irányba - és ez izgalmas! :) A kedvenceim közé tartozik például ez és ez a torta. Meg ez. Vagy ez. És persze ez is.

Top 5 gasztroblogger problémám 2017-ben

• Fél évig olyan sütiket kellett ennem, amiket igazából nem is szeretek. Mert fel kellett készülnöm a cukrászvizsgára, és ennek kötött tananyaga van... Volt néhány nap, ami után úgy meg volt pakolva az asztal sütikkel, mintha óriási vendégsereget várnék (képhez kattints ide - és ez csak egy példa a sok közül :) ). Volt itt mignon, lekváros isler (a habos az igazi, éljen Jász-Nagykun-Szolnok megye! :D ), sós omlós teasüti (a morzsálós fajta), csemegebomba, és akárhogy igyekszik az ember, egyrészt a suli receptjeit kellett követnem, mert azt kérték a vizsgán, másrészt pedig ha nem szeretek egy sütit, akkor ez van. (Azért elfogyott mind, szerencsére volt segítség! :) )
• Kis unokaöcséim és unokahugim nem volt hajlandó enni az egyébként eszméletlen finom és cuki pestos csigáimból, méghozzá azért, mert elárultam a teljes nevét :D (bővebb magyarázat ide kattintva, 9. pont; ezentúl bármit viszek nekik, ha megkérdezik mi az, tuti, hogy csak annyit mondok, hogy süti!)
• Idén annyit sütöttem, hogy megfeledkeztem a blogszülinapomról... komolyan... ez nagyon gáz... hihetetlen dolgokat képes művelni egy durván bepördült mókuskerék az ember életével... :D
• Sőt, annyit sütök, hogy nincs időm írni a blogot - na ez tényleg borzasztó érzés... Nehéz is elmagyarázni, inkább változtatni próbálok rajta. Egyébként ennek egész jó kezdést adtam, tegnap két bejegyzést tettem közzé, ez persze nem lesz minden nap így, de kezdőlökésnek nagyon jólesett.
• Az ötödik problémát pedig hadd szemléltessem inkább egy kép segítségével, úgy érthetőbb lesz:

Hát mit mondjak... Sűrű volt ez az év! Gondolom ezt nemcsak én érzem így, de nem is ez a lényeg, hanem hogy kívánok nektek ennél jobbat, szebbet, nagyon boldog új évet! :)