A narancsot nehogy kispórold! ;)

Egy pár napja már nézegettem a hűtőben a szilvát, ízlelgettem az ötleteket, hogy mit lehetne belőle sütni, de valahogy csak nem akaródzott nekiállnom egyik változatnak sem. Azt hiszem legbelül éreztem, hogy valami mást kéne csinálni...

Aztán egyszer csak beugrott, hogy korábban elmentettem egy cobbler receptet!

Egy picit változtattam az eredetin (mert miért is csinálnék bármit is úgy, ahogy az le van írva... :D ), megtuningoltam dióval (szerintem sokkal jobban illik a szilvához, mint a mandula), és hát mit mondjak, jó választásnak bizonyult. :)

Szilvás-diós cobbler

Hozzávalók:
(egy ∅26 cm-es, legalább 5 cm magas piteformához)

a szilvás réteghez:

• kb. 1,5 kg szilva (ez magozva mérten 1,4 kg)
• 100 g barna cukor
• 35 g durvára darált dió
• 1 ek. liszt
• 1,5 tk. fahéj
• 2 bio narancs héja (nagyon fontos, hogy kezeletlen héjú legyen!)

a tésztához:

• 50 g finomra darált dió
• 300 g liszt
• 1 csomag sütőpor
• ¼ tk. só
• 85 g hideg vaj
• 50 g barna cukor
• 150 g natúr joghurt
• 4 ek. (45 g) tej
• ½ rúd vanília kikapart magjai

A sütőt melegítsd elő 180 °C-ra.

A szilvát mosd meg és magozd ki, majd tedd egy olyan pitetálba, ami elég méretesnek bizonyul a feladathoz (nem muszáj kereknek lennie, a lényeg, hogy kényelmesen elférjen benne a szilva, mert ha teljesen színültig pakolnánk, akkor félő, hogy sütés közben kifolyna a leve).

A szilvás réteg többi hozzávalóját keverd össze, tedd a pitetálban lévő szilva tetejére, forgasd össze az egészet, majd tedd a sütőbe 30 percre, hogy a szilvák finoman megpuhuljanak. Most szólok: ha éhes vagy, most egyél, mert 15-20 perc sütés után olyan jó illata kezd lenni a cuccnak, hogy alig fogod kibírni, mire elkészül az süti :D Ha ezzel megvagy, jöhet a következő lépés:

Készítsd el a tésztát: a darált diót, a lisztet, a sütőport, a sót és a vajat késes darálóban morzsoltasd össze (nekem 2 adagban fért bele a gépbe, de még így is gyorsabb volt mint kézzel; ha nincs késes darálód, akkor ugyanezzel a lépéssel kezd a tésztakészítést, csak kézzel morzsold el a hozzávalókat). Ez még száraz és por állagú, ne ijedj meg, a végén jó lesz.

Keverd hozzá a barna cukrot (de ezt már ne darálóval).

A joghurtot a tejjel és a vanília magjaival melegítsd csípősen melegre (kissé csúnyán fog kinézni a melegítés miatt, de ez nem gond; és forrnia nem kell, csak legyen nagyon csípős meleg, forró). Ezt keverd hozzá a tészta többi részéhez, és gyors mozdulatokkal gyúrj tésztát belőle (a forró joghurt miatt érdemes fakanállal dolgozni, de ezt meghagyom egyéni döntésnek, ismerek olyat, akinek kézzel is menne a dolog. Nem én vagyok az.)

Ha már letelt a szilvás réteg elősütési ideje, akkor vedd ki a sütőből, a tésztát oszd 8 egyenlő részre, a két kezed közt formázd mindegyiket gombóccá, és szépen sorban pakold őket a szilvás réteg tetejére. Én teljesen gömböccé formázva tettem rá a tésztagolyókat, és ezt egy picit bánom, kicsit ellapítva jobban befedné a szilvát - szóval azt javaslom, hogy a „szépen sorban pakold” rész előtt még lapíts kicsit a gombóckán (és akkor most remélem, hogy ezt a részt nemcsak azután olvasod, hogy az összes gombóc ott csücsül a szilvás cuccon...) Nem muszáj, hogy a nyers tészta teljesen eltakarja az alsó réteget, mert egyrészt kicsit nőnek majd a tésztagombóckák, másrészt nagyon guszta, ahogy kikukucskál a puhára sült szilva a tészta alól :)

A tésztával megpakolt szilvás cobblert told vissza a 180°C-os sütőbe még 35 percre. Onnan látod, hogy kész van, hogy a tésztagombóckák teteje szépen megpirult.

Hidegen fél fokkal szebben tudsz belőle szedni, viszont forrón a legfinomabb!

Forrás: Apró módosításokkal a GoodFood receptjét használtam.