Egy időben, még gyerekkoromban sokszor ettem turmixot; uzsonnára, vagy csak úgy, desszertként. Egy barát, vendégünk mutatta egyszer: almát, banánt, fügét turmixolt össze egy kis tejjel, nagyon finom volt, egyből megszerettem. Hozott magával ananászt és kókuszt is. Ez még sok-sok évvel ezelőtt volt, egy vidéki kisvárosban. Nem mondom, hogy nem lehetett kapni kókuszt meg ananászt, de mégiscsak különleges volt, na! :) Nem minden nap vett az ember ilyesmit. Anyukám meg is jegyezte, hogy "jaj, igazán nem kellett volna, ez nagyon drága lehetett". Kedves vendégünk erre csak annyit válaszolt, mintha mi sem lenne természetesebb, hogy "ugyan már, nálunk ez a kertben terem!" Ezt követően pár pillanatnyi néma csend jelezte, hogy nem igazán tudunk mit kezdeni ezzel az információval... Messziről jött ember, na de annyira azért nem messziről, hogy ott már a kertben teremjen az ananász :)

A turmixok mindenesetre nagyon finomak voltak, egy idő után viszont valahogy ritkábban készítettünk, feledésbe merült a dolog. Csak most, a koránkelésre való átszoktatásom kapcsán jött fel újra, mint egészséges napindító, ami energiát ad, de mégsem telít el annyira, hogy kajakómával kezdjem napot.

Sokféle verzióban készítettem már, most ősszel jobban mennek az almás-fahéjas változatok, mint például az alábbi. Én este szoktam elkészíteni, éjjel hűtőben tartom, és reggel csak szobahőmérsékletűre melegítem. Nincs nagy különbség az előző este és a frissen elkészített turmix között, így a reggeli rohanásban nem okoz nagy fennakadást a gyümölcspucolás, és az esetlegesen még alvók is jobban szeretik, ha nem zümmög senki a konyhában minden reggel. A zabpehelynek köszönhetően elég energiával lát el, ha sportolással kezdem a napot – bár én a munkahelyemen egy második reggelit is el szoktam fogyasztani, de ez már akkor is így volt, mikor "normális" volt az első reggelim (öökhm... mézes kenyér :) ).

Én négyszer-ötször eszem egy nap, de egyszerre sosem túl sokat - nem tudatos ez, egyszerűen így esik jól. Turmixot azért kezdtem el rendszeresen fogyasztani, hogy több energiám legyen a hétköznapokban, és mert fontosnak tartom, hogy olyat egyek, ami jót tesz a szervezetemnek. Ehetnék szimplán gyümölcsöt is minden nap, de ismerem magam, nem fogok… Max. gyümölcssaláta formájában, viszont a hétköznapi rohanásba sokkal egyszerűbben beilleszthető egy turmixolás, mint a csinos darabkákra vagdosás és tányéron szépen elrendezés.

Az ember mégiscsak abból építkezik, amit megeszik; nagyon fontos az, hogy ne csak finom legyen, amit megeszünk, de figyeljünk arra is, hogy a szervezetünk mindent megkapjon, ami kell az egészséghez. Eddigi tapasztalataim szerint ezen sokat segít ez a napi turmixfogyasztás (ezelőtt sajnos nem minden nap ettem gyümölcsöt), amióta turmixot iszom, át tudtam állítani magam arra, hogy reggel 5 és 6 között kelek, és például írok még egy bejegyzést munkába indulás előtt. :)

Körtés-datolyás almaturmix

Hozzávalók:

• 1 kisebb alma
• fél körte
• 2-3 szem aszalt datolya
• 2 tk. zabpehely
• 1 tk. őszi fahéjas fűszerkeverék
• ½ dl víz

Az almát és a körtét meghámozzuk és darabokra vágjuk. A turmixgép poharába tesszük az összes hozzávalót; könnyebb úgy turmuxolni, ha az alma van az alján, és nagyjából ellepi a víz. Összeturmixoljuk, és kész is!