Ilyen hőségben az ember desszert terén csakis valami hideg finomságra tud gondolni. Olyanra, amit nem kell főzni. Olyanra, amit nem kell sokáig keverni-kutyulni. Olyanra, ami hűsít. Sőt, néha olyanra, amiben koffein is van.

Kettő az egyben recept következik: először gyorsan összedobunk egy fincsi vaníliafagyit, majd keverünk egy jegeskávét is azok kedvéért, akik hasonlóan keveset tudtak csak aludni ebben a hőségben mint én, ezért sürgősen koffeinre van szükségük - de csakis hidegen. 

Nem tudom ki hogy van vele, de én személy szerint nagyon nehezen viselem a meleget - bár ami mostanában van, az valószínűleg mindenkinek több egy kicsit a soknál. Én legszívesebben 25 fokban viselném azokat a nyári ruháimat, amit most 37-ben kell. Azt figyeltétek, hogy Afrikában van olyan meleg, mint most nálunk volt a héten? Még jó hogy nem most mentünk nyaralni, hanem két héttel és tíz Celsius fokkal ezelőtt - különben egész nap csak bent ülhettünk volna, menekülve a forróság elől. Egyébként egy szavam sem lehet: hétköznap napközben légkondis helyiségben csücsülök, csak a BKV-t, na meg az otthoni délutáni és éjszakai meleget kell elviselnem valahogy. Mondjuk ezzel a vaníliafagyival. :) A légkondiból hétvégébe áttérés sem volt olyan vészes, mint amire számítottam: egy jó két és fél órás buszozás után megtudtam, hogy bármennyire is panaszkodnak itt az emberek, hogy meleg van, egy jó öt fokkal még mindig hűvösebbnek érezni, mint a fővárosban. Pláne a lakásban, ami ellentétben a mi körbecuppantott és csini műanyag ablakos panelunkkal, ahol éjjel bent melegebb van, mint odakint (mert ugye a szigetelés, ami a jó meleg fal külső oldalán van, szépen bent tartja a meleget - nemcsak télen, de nyáron is), szóval itt a lakás nem annyira meleg, hűvösebb van mint kint, pl. ahol most pötyögöm ezt a bejegyzést 26 fok van, légkondi és minden különösebb trükk nélkül. Szóval ezeket átgondolva a 30 fok feletti alföldi kisvárosban, ahol alig mozog a levegő, én voltam a legboldogabb ember - még ha egy pár perccel ezelőtt nem is vigéckedtem ennyire, mikor kint a vadiúj asztalom vadiúj asztallapját kenegettem lakkal, árnyékban, harmincvalahány fokban. Na akkor már vágytam ide be, hogy hűsölhessek kicsit. :)

Ezen a héten egyébként minden nap egy picit másmilyen, de nagyon trükkös jegeskávét ittam: kávét adagoltam jégkockatartóba és fagyasztottam le, majd ebből három darabkát tettem hideg tejbe - egyik kedves kolleganőm szuper tanácsa volt ez, nagyon örültem neki, na meg annak is, hogy pont volt nálam jégkockatartó. Mármint nem zsebben és nem is a kistáskámban, hanem a fagyasztóban rejtegettem a jégkockatartóm, és roppant ódivatú módon vizet tároltam benne. Egészen hétfőig. Vagy kedd volt? Jesszus, nem tudom... Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy ez is egy jó módja a jegeskávé készítésének. :) Akit viszont a vaníliafagyis verzió érdekli, vagy csak szimplán vaníliafagyizni szeretne, netán egy kis őszibarackkal vagy valamilyen bogyós gyümölccsel tuningolva, annak melegen - jaj, nem: hidegen! ajánlom a lenti receptet. :)

Vaníliafagyi

Hozzávalók:

• 250 g natúr tejszines kremsajt
• 40 g porcukor
• nagy csipet őrölt vanília

A hozzávalókat összekeverjük, és jégkockatartókba adagoljuk. Fagyasztóba tesszük, és legalább 6 órán keresztül fagyasztjuk tálalás előtt.

Gyümölcsökkel és browie-val is nagyon finom.

Jegeskávé

Hozzávalók:

• egy adag kávé (eszpresszo, french press, kotyogós vagy bármilyen, ízlés szerint)
• kevés tej - elhagyható, és a mennyiségnél vegyük figyelembe, hogy a fagyi is krémesíti majd kicsit a jegeskávénkat
• 4-5 vaníliafagyi darabka

A kávét lefőzzük, egy vékony falú fémtálba vagy fémpohárba tesszük, és hozzáöntjük a tejet. A fémtálat jéghideg vízbe állítjuk - így gyorsan lehűtjük a kávét. A vaníliafagyit egy üvegpohárba tesszük, erre öntjük rá a kávét. Frissen elkészítve fogyasztjuk.