Eddigi életem egyik legjobb saját sütijét mutatom most, egy finom puha blondie-t. Selymesen lágy, puha a közepe, pont úgy, ahogy egy tökéletes blondie-nak illik.

Többször elkészítettem már, de a fotózás valahogy mindig elmaradt, olyan, mintha a süti direkt azt akarta volna, hogy néhány hónapon belül négyszer is megsüssem.

Először azért nem fotóztam le, mert annyira tesztsütésnek sikerült a dolog, hogy úgy éreztem, nem ez az, amit le akarok fotózni (na meg késésben is voltam a családi buliról - és egyúttal szeretném megköszönni a kedves rokonoknak, hogy a sütinek az akkori verzióját is hősiesen megették :D ).

Másodszor egy zsúfolt és fárasztó hét péntekén egy gasztrofotó workshopra vittem, mint fotómodellt, de az ottani fotózás inkább arról szólt, hogy tanuljunk (és szuper jó volt! úgy örülök, hogy részt vehettem rajta!), a fények és a környezet miatt igazán jó fotót nem lehetett készíteni.

Harmadszor a munkahelyi karácsonyi bulira vittem, na ekkor se voltam eleresztve szabadidővel, nehezen fért volna bele a fotózás, de ennél sokkal nagyobb problémát jelentett az, hogy a kétkaros kézi mixerem nekiállt sztrájkolni, és nem kavarta a kavarnivalót. Ebben a körben sikerült egy fokkal ehetőbbre készíteni a végeredményt, mint az első alkalommal, de hát na... ha megnézzük milyen volt a második próbálkozás (két képet lehet róla látni Pink Dust beszámolójában), akkor érthető, hogy miért álltam neki negyedszer is (és miért vittem egy adagot a nagy kedvenc fahéjas sütimből is a munkahelyi bulira). :)

A negyedik sütés jó lett, de azért ennél is tanultam valamit: a forgótálas mixer (amin a robotgép egy kis állványon van, és forog alatta a tál, miközben járatjuk a gépet) nem veri fel olyan jól a tojást mintha kézben tartanám a robotgépet - arra gyanakszom, hogy azért, mert van egy-két milliméter a tál és a keverőszárak alja között, de az is lehet, hogy csak még nem szoktuk meg egymást az új jövevénnyel. :) Amikor még öt perc után is látszott folyékony tojás a tál alján, levettem az állványról a mixert, így sikerült csak szép tojáshabot csinálnom. A végeredmény nagyon finomra sikerült, az állaga is jó lett, bár a tetején vékonyabban jelent meg az a szép repedezett, kicsit porhanyós réteg, de ahhoz képest, hogy új robotgéppel készült, tök jó lett! :)

Kis tepsiben süssük, kicsi, de tömör, tartalmas süti, kis kockákra vágva célszerű tálalni.

Aszalt fügés, fehércsokoládés blondie

Hozzávalók:

• 200 g vaj
• 200 g fehércsokoládé
• 4 tojás
• 15 dkg cukor (aki a túl édeset nem szereti, csak 10 dkg-t tegyen bele)
• 10 dkg liszt
• 1 rúd vanília kikapart magja
• 50-70 g aszalt füge

A vajat megolvasztjuk, majd levesszük a tűzről, hozzáadjuk a kockákra tördelt fehércsokoládét, és addig keverjük, amíg az fel nem olvad a forró vajban. (A fehércsokoládé könnyen leég, ezért jobb, ha a meleg vajban olvasztjuk meg, és nem közvetlenül a tűzhelyen.)

A tojásokat egészben egy tálba ütjük, és robotgéppel 5 percig habosítjuk, szép laza, egynemű, világos színű habot kell kapnunk.

Ezután a tojáshabban (még mindig géppel) elkeverjük a cukrot, majd a vaj-csoki keveréket, végül a lisztet és a vaníliát is.

A masszát sütőpapírozott tepsibe öntjük, és ha azt szeretnénk, hogy ne süllyedjenek le az aszalt füge darabkák, 180°C-on 10-12 perc alatt elősütjük.

Az aszalt fügét apró darabokra vágjuk.

Ha letelt a 12 perc, a fügedarabkákat rátesszük a blondie-ra, majd visszatoljuk a sütit a sütőbe, és addig sütjük, amíg a teteje aranybarna nem lesz (ehhez további 10-15 percre van szükség).

Tipp:
• Sütés előtt is rátehetjük a darabolt fügét a tésztára, de ekkor a fügék le fognak süllyedni, nem maradnak meg a tészta tetején.
• Karácsony idején egy nagy csipet kardamomot és gyömbért is tehetünk bele.