Figyelem, rekordhosszú bejegyzés következik, aminek az apropója az, hogy Verustól, a Foryourskin bloggerétől Liebster díjat kaptam! Nagyon örültem neki, hiszen nincs is jobb annál, ha elismerik az ember munkáját, pláne, ha az elismerés olyan valakitől jön, aki jól ismeri a terepet - tehát szintén blogger. :) Ezúton is nagyon köszönöm, hogy rám is gondoltál! :)

Ebben a bejegyzésben csak a díj kapcsán írok, most elmarad a legújabb sütirecept, cserébe egy-két régebbi finomság fotójával töröm meg a szöveget, nehogy megunjátok az olvasást. ;)

Na de mi az a Liebster Blog Award?

A Liebster Blog Award egy olyan online vándordíj, amelyet bloggerek adnak olyan más bloggereknek, akiket szívesen olvasnak, szeretnek és meg akarnak tisztelni vele. Maga a kifejezés a liebster német szóból származik, aminek jelentése: legédesebb, legkedveltebb, legszebb stb. A díj célja az, hogy nagyobb olvasottságot szerezzen a blog, valamint jobban megismerhessük a blog íróját.

A díjhoz tartozó szabályok:

• Köszönd meg a bloggernek, aki jelölt a díjra a posztod elején, és linkeld vissza!
• Válaszolj a jelölőd 11 feltett kérdésre!
• Írj 11 érdekességet magadról, hogy az olvasóid jobban megismerjenek!
• Jelölj max. 11 bloggert a díjra, és linked be őket is!
• Tegyél fel 11 kérdést a Te jelöltjeid számára! 

A válaszaim Foryourskin kérdéseire:

1. Hol szeretsz a legszívesebben írni?

Nem a hely számít, sokkal inkább a körülmények: szeretek úgy írni (sütni, fotózni, képet szerkeszteni), hogy közben nem zavar senki és semmi, ekkor tud igazán elragadni a flow, és ekkor jönnek ki a legjobb dolgok a kezeim közül. A valóságban persze ez nem mindig jön össze, de egy dologra mindig figyelek: amikor véglegesítem a bejegyzést, átolvasom újra az egészet, akkor teljes nyugalmat kérek, a telefon is ki van zárva ilyenkor.

2. Miért kezdtél el blogot írni? Mi motivált?

Gyerekkorom óta imádok sütni, de ahogy haladt előre az életem, egyre kevesebb időt tudtam ennek a hobbinak szentelni. A blog egyrészt segít abban, hogy ezen változtassak, és érzem is az eredményét, sokkal teljesebb azóta az életem, hogy elindítottam a blogomat. Azóta megfogalmazódott bennem néhány távolabbi cél is: például szeretném megmutatni a házi sütik és az otthoni sütés szépségét, szeretném, hogy minél többen megtapasztalhassák ezeknek az örömét, hiszen nem kell őrülten bonyolult sütemények készítésével több órát eltölteni a konyhában (kivéve ha épp ehhez van kedvünk :) ), eszméletlen jó sütiket lehet készíteni akár fél óra alatt is, és rengeteg kétbalkéz-biztos recept is létezik. Egy hosszú és nehéz nap után jobban ápolja a lelket egy saját kezűleg kb. fél óra alatt elkészített almás-csokis-habos karamellpuding, amitől az egész lakásban finom édes illat lesz, mint egy készen vásárolt bolti cucc, nem? Na ugye ;) Emiatt aztán külön boldog vagyok azért, hogy én is részt vehettem az első Cafeblog szakácskönyv, a Süti vagy nem süti elkészítésében, aminek a témája a gyors édességek - ez a könyv telis tele van olyan sütikkel, amik gyönyörűek, és nagyon gyorsan elkészíthetőek.

3. Ki a kedvenc íród, és miért?

Nincs igazán kedvenc íróm, kedvenc könyveim vannak inkább. Az örök kedvenc az Örkény István életét feldolgozó Azt meséld el, Pista!, imádom azt az önironikus hangnemet, ami az egész könyvön végigmegy. Örkény néhány novelláját szeretem még, viszont több regénye is volt, aminek a stílusa már nem annyira tetszett, így nem nevezném őt kedvenc írómnak. Szintén kedvenc könyvem még Garth Stein-től az Enzo, avagy az emberré válás művészete is, többször olvastam, nagyon szép történet; és Déry Tibor Nikijének a története is megmaradt bennem. Egy ideig nagy kedvencem volt Douglas Adams ötrészes Galaxis útikalauz stopposoknak trilógiája (igen, jól olvastad, öt részes trilógia :) ), nem mondom hogy nem tart sokáig mindet elolvasni, de nem ez volt a fő oka annak, hogy hátrébb csúszott a rangsorban, hanem mert egyszer ráakadtam Douglas Adams egy másik könyvére, ez pedig a Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája. Na ebben a kis könyvben kb. ugyanannyi poén van, mint az Útikalauz trilógia mind az öt részében - ennélfogva elég sűrű is, viszont még a második olvasásra is tartogat új felfedezéseket, minden egyes mondat előbb-utóbb kifordul és poénná kerekedik benne, tipikusan olyan könyv, amiben elsőre nem áll össze a kép. Ja és tipikus megosztó: ezt a könyvet vagy imádni, vagy utálni lehet. :)

4. Van arcápolási rutinod? Ha igen, milyen? Ha nincs, miért nincs?

Arckrémet és szemkörnyékápolót minden nap használok, ha jól emlékszem kb. 20 éves korom óta. Eleinte persze kizárólag hidratáló krémeket vettem, most, 30 évesen váltottam olyanra, ami a ráncok ellen is küzd. Szeretem még az arcradírt, főleg a házilag kevert kávés-cukros-olívaolajos verziót, és néha arcmaszkozni is szoktam, bár ezzel kicsit hadilábon állok.

5. A saját szakmádban mire vagy a legbüszkébb, amit elértél?

Lényegében arra, hogy eddig a kezemben lévő lapokból mindig sikerült a legjobbat kihúzni, még akkor is, amikor cudar felhők voltak a fejem felett, amik összekeverték a lapokat is. :)

Most egy nagyobb munkában vagyok benne, amiről néha (de naponta csak ötször-hatszor) úgy tűnik, hogy sose lesz kész, de azért egyszer-kétszer felcsillan a remény sugara is, hogy talán egyszer mégis lesz ebből valami - na ha ehhez a mégishez határidőre elérkeznék, az igazi siker lenne! :)

6. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?

Egyetlen legkedvesebb emléket nem tudnék kiemelni, inkább egy-két tipikus helyzet volt, ami anno gyakran megtörtént. Például gyerekkoromban rengeteget voltam az apai nagymamámnál és a keresztszüleimnél is. A nagymamámtól tanultam a legtöbb mindent, amit sütni tudok, rengeteget sütött nekünk, én pedig sokszor ott sündörögtem körülötte, és én is sütni akartam. Néha kaptunk mi is kis darabokat a kelt tésztából, amit aztán gyúrhattunk, de igazán akkor örültem, amikor már a piskótát is engedte, hogy én keverjem. Nála tonnaszámra készültek a fánkok, amikor ott volt mind a hét unoka, és volt olyan is, hogy Monopoly-zás közben azok, akik nem annyira álltak túl jól a játékban (én a második legkisebb voltam, a nagyok mindig sza.. cudarul megvertek :P ) Monopoly-pénzért cserébe hordták be a fánkot a többieknek. :D

A keresztszüleimnél is tudták, hogy milyen édesszájú vagyok, ott szoktam enni a világ legfinomabb túrógombócát, és palacsintát is sokszor sütöttek - egyszer palacsintaevő versenyt is rendeztünk a nálam sokkal-de-sokkal fiatalabb másodunokatesómmal - de legalább én nem hordattam be vele a szobába Monopoly-pénzért cserébe :P . Sokat kártyáztunk is ott, színre színt és makaót, és rongyosra néztem videón a Kincs ami nincset és a Maci Laci karácsonyát - ez utóbbi azóta is rajta van a karácsonyi top 10 listámon. :)

Otthonról is van egy nagyon jó emlékem, még ovis koromból. Volt egy cicánk, Hízelgi volt a neve - kettőt találhattok, miért. Imádott minket, mi is imádtuk őt, és azóta se láttam még olyan macskát, aki ennyire és állandóan a gazdájához dörgölőzött volna. Ő valahogy nem tartotta meg azt a tisztes távot macska és ember között, ami miatt a macskákat általában királyi természetűnek mondjuk, ő rajongott értünk, és teljes mértékben bízott is bennünk - annyira, hogy amikor egyszer anyukámmal indultunk el otthonról (és más már nem volt otthon rajtunk kívül), akkor ahogy kinyitottuk az ajtót, Hízelgi, aki akkor már startra készen várt minket az ajtó túloldalán, egyből elkezdte behordani frissen született, aprócska kiscicáit, mert ő úgy gondolta, hogy bent a házban lesz nekik a legjobb. Nagyon aranyos volt, és szegénykém nem igazán jól időzített - de hát erről nem ő tehet. És persze a körülmények sem kedveztek neki, úgyhogy máshol találtunk nekik helyet, de azért a gesztust értékeltük. :)

7. Ha végtelen sok pénzed lenne mire költenéd/hol élnél/mit csinálnál?

Olyan helyen élnék, ahol mindig friss a levegő, és nyáron 30 fok alatt van a hőmérséklet - bár végtelen sok pénz esetén ez akár két (vagy több) külön helyen is lehet. Sokat sütnék, otthon sütném a kenyeret is, mert az sokkal finomabb és egészségesebb. Rengeteget tanulnék még a sütésről és a süteményekről, és majdnem elfelejtettem: olyan házat szeretnék, ahol a konyhából a teraszra egyből ki lehet tolni az étkezőasztalt. Azért remélem ezek közül minél több összejön majd végtelen sok pénz nélkül is! :)

8. Ha egy lakatlan szigetre mennél, mi az az 5 tárgy, amit magaddal vinnél?

Attól függ, hogy mennyi időre - ha beláthatatlanul hosszú távra, akkor vinnék egy tabletet napelemes töltővel, hogy az agyam megkaphassa azt az edzést, amire szüksége van, és hogy tudjak fotózni és írni a szigeten tapasztalt élményekről. Evidens válasz még ugye egy olyan hajó, amivel eljuthatok a legközelebbi lakott helyre, ahonnan majd haza tudok menni, és kell még ehhez elegendő üzemanyag. Eddig összesen 4 dolgot soroltam fel, maradt egy: ez legyen egy tengeri navigáláshoz használható GPS. Hát igen, tudom, nem a legjobb oldalról közelítettem meg a dolgot, de egy mérnöktől ne várjatok sokat... :) Egyébként kimaradt a sorból a hajó használati útmutatója, bár azt hiszem ez még mindig kevés lenne ahhoz, hogy normálisan tudjam használni - ismerek ugyan volt hajóskapitányt és több hajótervező mérnököt is, de azt még egyikük se mesélte el, hogyan kell hajót vezetni (mintha ezt öt percben össze lehetne foglalni, ugye... :P ).

9. Mi a legnagyobb változás, amit a külsődön végrehajtottál?

Ez bizony a lehető legtipikusabb dolog a világon: egyszer levágattam a hajam rövidre. Nagyon rövidre. Mai szemmel nézve nagyon hülyén néztem ki, viszont az akkori divatnak ez teljesen megfelelt, szóval annyira még csak nem is nagy szám a dolog. :)

10. Mik a jövőbeli céljaid a blogodon?

Van egy-két, a bloggal kapcsolatos célom, például amit fentebb is említettem, hogy szeretném megmutatni a házi sütik és az otthoni sütés szépségét, és hogy ennek minél többen megtapasztalhassák az örömét - ez az üzenet még nem igazán jön át a bejegyzéseimen, ezen szeretnék változtatni. A mostani időbeosztásomat tekintve egyelőre ennyi elég is lesz :) 

11. Melyik könyvet olvastad legutóbb?

Rejtő Jenőtől az Elveszett cirkálót. Jó könyv, de a Piszkos Fredet nem múlja felül, nekem eddig ez a kedvencem Rejtőtől. Ritkán szoktam egyébként könyvet olvasni, inkább blogokat és netes cikkeket olvasok, de az ágyam mellett mindig van egy könyv, ami általában akkor kerül elő, ha nem tudok aludni, és az olvasás segítene.

11 érdekesség rólam:

1. Reggelire a legjobban vajas-mézes kenyeret szeretek enni tejeskávéval (hideg tejjel).

2. Ha este nehezen tudok elaludni, akkor mindig Csengetett Mylordot nézek - erre instant módon elalszom, szerintem már egy kis pavlovi reflex is van benne.

3. Általános iskolás koromban programozó szerettem volna lenni, aztán gimi közepén gondoltam meg magam, és utolsó évben döntöttem a közlekedésmérnökség mellett. Sokáig úgy gondoltam, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy nem lettem programozó, de aztán egyetem vége felé már egyre jobban úgy éreztem, hogy hiányzik ez is - persze a közlekedést sosem cserélném el a programozásra, viszont a kettő együtt milyen jó is lenne... :)

4. Iszonyatosan félek a pókoktól, de nem szeretném őket megölni - én csak azt akarom, hogy ne ott éljenek, ahol én. Semmiképp sem.

5. Nagyon sokat eszek egy nap, pontosabban inkább sokszor, mint sokat, azt hiszem ez a titka annak, hogy olyan nagy mértékben nem látszik meg rajtam a sok evés eredménye - de ha egyszer éhes vagyok, akkor nincs mit tenni. :) Ha korán kelek, akkor reggelizek egy kicsit otthon (de ez tényleg max. fél szelet kenyér, és a reggeli rohanásban ez sokszor el is marad), aztán az igazi reggeli 8 óra körül következik. Régebben tízóraiztam rendesen, ez mostanában már elmarad, ami miatt viszont az ebédem előrecsúszott 11 órára, viszont mivel ez ilyen korán van, így délután 2-kor már jólesik harapni valamit. Az uzsonna 5-fél 6 körül nem maradhat el, ami viszont elég korán van ahhoz, hogy este 8-kor lemenjen még egy vacsi. Tehát legalább 5 alkalommal eszek egy nap, de ami nagyon fontos ahhoz, hogy egészséges maradjon a szervezet: egy-egy alkalommal nem szabad túl sokat enni sosem. Így nem tágul ki az ember pocija, és tényleg csak annyit eszik, amennyi energiát fel is használ. :)

6. A kedvenc kutyafajtám a komondor, de egyben ez az a fajta, amilyet soha, de soha nem szeretnék - rengeteget kell törődni a szőrével, ha azt szeretnéd, hogy szép legyen, a nyírás nincs meg fél óra alatt, de ami még rosszabb: sokkal nehezebb észrevenni, ha szegénykében kullancs van. Rövid szőrű kutyám lesz majd csak, menhelyről befogadva.

7. Imádom a légiközlekedést, de nem egészen úgy, ahogy az átlagemberek szokták - én nem repülni szeretek nagyon, és pilóta sem szeretnék lenni, engem az egésznek a rendszere érdekel, hogy hogyan lehet úgy mozgatni a szálakat, hogy flottul menjen minden, és hogy legyen olyan a környezet, amiben jól tud működni az egész rendszer.

8. Van egy anyajegy az egyik szemöldököm alatt (a profilfotómon pont nem látszik, mert kitakarja a szemüvegem kerete :( ).

9. A pudingot még frissen, forrón szeretem, annak ellenére, hogy ekkor még egyáltalán nem olyan az állaga, ami a puding lényegét adja, hogy majd felvehesse a tálka formáját. A kedvencem a csokipuding extra sok csokival.

10. Imádom az állatokat, a kutyákat és cicákat, a süniket és vadászgörényeket, az állatkertben a zsiráfokat, lajhárokat, elefántokat, lámákat és macikat (de őket néha sajnálom is, hogy nem élhetnek olyan körülmények között, ahová valójában tartoznának), a gazdaságokban a bocikat és kacsákat, a mezőn a nyuszikat és őzikéket. Még az egerek is nagyon aranyosak szerintem, és a pockok is, de sajnos elég nagy kárt tudnak okozni. :( A növényekkel viszont hadilábon állok: nem mindig bírják ki mellettem. Nem szólnak, hogy meg kéne locsolni, az a baj. És nem mennek arrébb, ha túl hűvös helyen vannak, vagy ha túlságosan tűző napfényben. (De ellenpélda is van: az íróasztalomon most már majdnem egy éves egy kis cserepes virágocska, ő egész jól bírja! :) - Update: sajnos a végtelenségig ez a virág sem bírta, csak 2016 nyaráig...)

11. Szeretek vízfestékkel festeni - ezt még a közvetlen környezetemben élők sem biztos, hogy tudják, mert nagyon-nagyon ritkán szoktam festeni, aminek igen prózai oka van: semmi hasznos dolgot nem látok benne. Mert hogy nem arról van szó, hogy csodaszépen festek, pusztán arról, hogy szeretek... :) Persze azért van egy kis kézügyességem, de a sütik jobban formálódnak a kezem alatt, mint a festmények, ezért inkább ebbe az irányba összpontosítom az energiáimat.

A jelöltjeim:

A napfény illata blog és 

az Időtetrisz blog.

Mindkét blogot nagyon imádom, eszméletlen jó tippjeik vannak arra, hogyan varázsolhatunk hétköznapi dolgokból egyszerűen valami szuper jót. :) 

A kérdéseim:

1. Mikor, hogyan kezdtél el azzal foglalkozni, ami most a blogod témája?

2. Mit szeretsz a legjobban a blogolásban?

3. Amikor elnevezted a blogod, miért ezt a nevet adtad neki?

4. Ha újrakezdenéd a blogolást, mi lenne az, amit máshogy csinálnál?

5. Melyik a kedvenc évszakod, és miért?

6. Milyen egy álomnapod: hogyan telne egy olyan napod, amikor minden tökéletes, ami tényleg olyan, amilyet szeretnél?

7. Van olyan sütemény, amihez valamilyen kedves emlék fűz (akár gyerekkorból, akár a közelmúltból)? Mi ez, és miért?

8. Szeretsz sütit sütni? Ha igen, mit szeretsz benne; ha nem, mi az, ami a legjobban zavar, ami miatt nem szereted a sütést? (Nyugi, nincs rossz válasz, csak kíváncsi vagyok! :) )

9. Ha bármilyen nyelvet választhatnál, amin beszélni tudnál (figyelmen kívül hagyva most azt, hogy nehéz-e az adott nyelv vagy sem), melyik nyelv lenne az, és miért?

10. Ha új szakmát választhatnál, bármit, amit csak szeretnél, függetlenül attól, hogy kell-e hozzá valami különleges tehetség, mi lenne az, és miért?

11. Ha választhatnál egy embert, akivel beszélgethetnél (a múltból is lehet bárki), ki lenne az, és miről beszélnél vele?

Remélem ugyanúgy örülnek a jelöltjeim a díjnak, mint ahogy én is! :)