De még mielőtt a sütiről beszélnék, két nagy hírem is van!

Először is hamarosan megtartom életem első workshopját! :) Ez a Cukormentes torták workshop lesz, és a Magyarország Cukormentes Tortája verseny és háziverseny tortáit sütjük majd meg közösen azokkal, akik eljönnek. A dolog apropóját az adta (azon kívül, hogy a háziverseny győztese 2018-ban az én tortám lett), hogy ugyan mindkét torta könnyen elkészíthető otthoni körülmények között, de mégiscsak technikásak egy kicsit - én ehhez nyújtok majd segítő kezet. Nagyon jó lesz, gyertek el, ide kattintva találjátok a részleteket, jelentkezni pedig a SweetHome.cafeblog@gmail.com e-mail címen tudtok!

A másik hír pedig nem egészen új hír, mert meséltem már róla, de ez még a workshop előtt lesz, és egyébként is nagyon várom, ezért nincs szívem kihagyni: ismét lesz nálam Restaurant Day, február 16-án, szombaton! :) Tudjátok, ez az a nap, amikor bárkit, ismerőst és ismeretlent is szeretettel és sok sütivel várok az otthonomban - ha esetleg mégsem tudod, hogy mi ez, az előző bejegyzésemben részletesen leírtam, kattints ide! A teljes menüsor még nem állt ugyan össze a fejemben, de az biztos, hogy lesz egy torta, egy pite, szeletes sütemények, és persze kávé és tea is - a részleteket megtalálod a facebook eseménynél (katt ide), ha meglesz, hogy miket sütök, az esemény leírását frissítem majd.

Na de nem szaporítom tovább a szót, térjünk rá a sütire, és arra, hogy miért is sütöttem én indiai sütit?

A válasz nagyon egyszerű: mert kíváncsi voltam, tudni akartam, milyen sütiket esznek az emberek Indiában. Elég jókat, mint megtudtam.

Manjula blogján kerestem recepteket, mert első ránézésre látszott, hogy 1. jól tud sütni és főzni, 2. tudja, milyenek az igazi indiai ételek, 3. olyan nyelven ír, amit értek (angol) és 4. bőven van választék a blogján. Nem is volt egyszerű a döntés, és emellett a süti mellett kipróbáltam még a tawa naan (ami egy lepénykenyér) és a paradicsom chutney receptjét is - ez utóbbit aztán ettem szinte mindennel, ami itthon volt, annyira szuper (még úgy is, hogy a tamarinduszt, az aszankórót és a görögszéna magot kihagytam belőle, mert nem tudtam beszerezni; a szezámmag viszont kihagyhatatlan belőle! Isteni!)

És hogy mi is az a barfi? Megpróbáltam Google fordítóval lefordítani hindiről magyarra: kapaszkodjatok meg, a barfi magyarul Barfi, csak nagybetűvel írva...

Ahogy a gyors kutatásomból kivettem, a barfi elnevezés az elkészítési módra vonatkozik, és rengeteg variációja létezik attól függően, hogy mit tesznek bele. Ez most az almás-kókuszos-diós-kardamomos-pisztáciás verzió, ez névnek túl hosszú lett volna, ezért maradjunk az almás-kókuszos barfinál. Manjula is így nevezte (csak angolul, ugye), nyilván ugyanebből az okból kifolyólag.

Javaslom, hogy még azok is legyenek bátrak ezzel a sütivel, akik nem szeretik a kókuszt (mint például én :D ) - ez nem úgy kókuszos, mint a megszokott kókuszos sütik, itt a kókusz „almásodni” fog, és puhulni is, és egyébként is India íze van a sütinek (legalábbis ha bátran használjátok a kardamomot, akkor mindenképp). 

Szóval semmiképp se hagyjátok ki, nagyon-nagyon finom, puha, és ráadásul tényleg nagyon egyszerű elkészíteni - megvárni míg kihűl, annál nehezebb, de állítólag csak hidegen lehet szépen szeletelni (szóval ha az illatát érezve nem bírtok várni, elő a kiskanalakkal ;) )!

Almás-kókuszos barfi

Hozzávalók:
(egy ∅17 cm-es kerek vagy egy 18×13 cm-es szögletes formához)

• 3 db alma (ez pucoltan mérve kb. 400 g)
• 60 g kókuszreszelék (az eredeti recept szerint frissen reszelt vagy faszasztott kókuszreszelék kell, én ilyet nem találtam, viszont jól működött a recept a hagyományos, zacsis kókuszreszelékkel)
• 200 g cukor (az eredeti recept szerint kb. 320 g kéne, de elég lesz ennyi, higgyétek el :) )
• 65 g dió
• 2-3 csepp kardamomkivonat (az eredeti recept szerint ¼ tk. kardamom - én azt ajánlom, kóstolással ellenőrizzétek a mennyiséget, és ne sajnáljátok a kardamomot)

a tetejére:

• 1 ek. darabokra vágott pisztácia

Az almát meghámozzuk, a magházát kivesszük, és kis darabokra vágjuk, majd a kókusszal és a cukorral összekeverve egy lábasban kis lángon kb. 20 perc alatt összefőzzük (ha az almát nem kockázzuk, hanem reszeljük, ennél sokkal kevesebb ideig főzzük!)

A diót késsel darabosra aprítjuk, és ha már sűrűre összefőtt az almás-kókuszos keverék, a kardamommal együtt hozzákeverjük. Ezzel még 2-3 percig főzzük, hogy tésztaszerűvé összeálljon az egész.

Egy tálra rátesszük a ∅17 cm-es tortakarikát, és beleöntjük a masszát. A tetejét elsimítjuk, megszórjuk apróra vágott pisztáciával, ezt a kezünkkel kicsit belenyomkodjuk, majd félretesszük hűlni. A tortakarikát akkor vegyük le róla, ha már teljesen kihűlt. (Ha nem tortakarikával készítjük, hanem pl. egy üvegtálban, akkor érdemes azt előtte kókuszzsírral vagy vajjal kikenni.)

A recept forrása: Manjula's Kitchen

Ha tetszett a recept, köszönöm, ha megosztod!

Még több finomságot találsz a Facebook és Instagram oldalamon! :)

Még több gyorsan elkészíthető finomságot találsz ide kattintva>> 

További gluténmentes sütikhez kattints ide>>

Vegán receptekhez kattints ide>>

További sütés nélküli receptet pedig ide kattintva találsz>>