Néha úgy tűnik, mintha pár napja indítottam volna a blogot, néha pedig úgy, mintha ezer éve csinálnám; azt viszont pont soha nem érzem, hogy négy éve tartana a dolog.  El sem hiszem, 4 éves a SweetHome blog!

Ez a keksz minden problémára megoldást nyújt. A zabpehelytartalma segít az éhség ellen, a karamellizálódott barna cukor a rosszkedv ellenszere, a benne lévő mérhetetlen mennyiségű csoki pedig a világ minden gondját megoldja. És egyből két verzióban mutatom a receptet (mert bizony nem vagyunk…

Miközben sül, már akkor tudod, hogy a nap legjobb döntése volt ez a süti, olyan jó illatok terjednek a lakásban... Erre a borongós, esős hosszú hétvégére pont egy ilyen illatos, fűszeres, „langyosan a legfinomabb” típusú süti illik! Néha olyan jó dolgok születnek a „nézzük meg, milyen kártyalapok…

Almás pite. Almás pite sok fűszerrel. De tényleg: SOK fűszerrel. Őrölt gyömbért, fahéjat és barna cukrot kevertem össze, és minden almaréteg közé szórtam belőle bőven. Kell bele, ne sajnáld! ;)

Instagramon és facebookon mutattam már néhány példányát ennek a keksznek, azokat, amikre a kedvenc idézeteimet nyomdáztam. Meg is lepődtem, milyen hamar kitaláltátok, hogy kitől származik az „ó, az finom lesz” (képhez kattints ide), és az ugyanezen a képen hátul megbúvó „használd ki, amíg a nap…

Ez a süti a „hogyan tüntessünk el 1 kg görög joghurtot” projekt keretében készült. Akciós volt, na. :D Lesz még két társa, hamarosan azok is felkerülnek majd ide. Az ilyen nagyobb tételben bevásárlós dolgokban az az érdekes, hogy ilyenkor jön rá igazán az ember, mennyire változatosan lehet…

Avagy egy csokitorta második élete. Mert úgy indult, egyébként. Csináltam egy csokitortát, csak kicsit farigcsálni kellett belőle, lettek leeső részek, maradt egy kis fölösleg, amiből „nem dobunk ki olyat, ami finom” jeligével cake popok születtek.

Ez az a nasi, amit gyerekek előtt ezen a néven emlegetni tilos! Akkor ugyanis nem eszik meg. Indoklást lásd ide kattintva, 9. pont. Teljes mértékben igaz. Én ezt persze túl későn tudtam meg... Csillogó szemekkel nézte a kis unokaöcsém a csomagot, amit vittem hozzájuk, kérdezte, hogy mi van…

Szuperjó volt ez a hétvége, most volt az Édes Napok Budapesten! Süti-süti-süti, és az egészben egy dolog volt igazán jó: hogy az egész rendezvény a minőségi sütikről, a minőségi cukrászatról szólt. Ráadásul nem túl tolakodó módon, akit különösebben nem érdekel a cukrászat, annak nem volt fárasztó…

Annyi, de annyi minden történt velem mostanában, amiről már annyira szerettem volna itt is írni, de most aztán tényleg nagyon elsodort minden mindent, és iszonyat nehezen találok időt a blogra. Persze azért nem merült teljesen feledésbe a dolog, sütöttem ezt-azt mostanában, sőt, olyan desszert is…

Minden sütinek van egy sztorija, és szinte minden ilyen sztori máshogy kezdődik. A Néró sztorija úgy kezdődött, hogy meg akartam tanulni kezelni ezt a lágyabb fajta omlós tésztát. Nos, kell még gyakorolni, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha lett volna itthon habzsák, akkor valószínűleg első…

Ez egy igazi ütős torta lett, tömény és finom és csokis és karamellás, kicsit sós mogyorós és az alma is nagyon kell bele... Kicsit csalóka is, hogy az almás réteg látszik a legvastagabbnak - valójában tömegében inkább a csoki dominál, és ez így is van jól. Ez nem az a torta, amit egy többfogásos…

Most már hivatalos: ez a pitetészta a kedvenc pitetésztám a világon! Ez nem olyan, aminek meghagyja az ember a szélét, amin már nincs töltelék - mert ez bizony önmagában is finom. Azért biztos ami biztos, megtöltöttem egy jó adag mákos és almás töltelékkel is, így, rétegesen, mert így az igazi.…

Tudjátok, miért jó az ősz? Nekem most legfőképp a körtés-almás-banános turmix, a szép sárga falevelek és a sütőtök miatt ez a kedvenc évszakom. (Legalábbis most. A tél majd a mézeskalácsfűszer, a tavasz a bodza, a nyár pedig a jegeskávé miatt lesz a kedvencem, szóval nem kell engem félteni :)…

Tegnap olyan szép, igazi őszi, sárga leveles, napsütéses idő volt, hogy muszáj volt összedobnom valami gyors finomságot, amivel kimehetek a kertbe fotózni, hogy kiélvezhessem a szép időt. Na jó, utána felszedtem a diót is a fa alól és összehúztam a faleveleket, ha már felálltam a számítógép mellől…

Nagymamám sokszor sütött ilyen morzsás sütit, általában almával vagy túróval töltve. Imádtuk, nemcsak azért, mert gyorsan kész, hanem azért is, mert istenien finom a tésztája. Most újítottam kicsit a recepten - na nem a tésztán, az úgy tökéletes, ahogy van, hanem a tölteléken: a sütit megtöltöttem…